Józsué Könyve - Járj GyőztesenMinta

Isten a menedékünk 

Olvasd el: Józsué 20:1-6; Zsidók 6:18; Zsoltárok 94:21-22

IMÁK: Zsoltárok 94:22

További olvasmány – Józsué 20:7-9

A Léviták törzse volt az egyetlen, akik nem örököltek saját földet. Ők szétszóródtak a nép között a különböző városokban, hogy szolgáljanak, tanítsák Isten Törvényét a népnek. Ezekből a városokból hat város menedékváros volt. A mózesi törvényekben azt olvassuk, hogy bárki, aki gyilkosságot követ el, meg kell halnia. Abban az esetben viszont, ha a gyilkosság véletlen baleset volt, voltak olyan, Isten által kijelölt városok, ahol a gyilkos menedékért folyamodhatott (2 Mózes 21:13). Biztonságban lehetett a bosszúálló elől az ítélet meghozataláig – a családtag felelőssége volt az áldozat halálának megbosszulása (5 Mózes 35:19). 

Ilyen városok már nem léteznek, de nekünk, hívőknek van saját menedékünk: Isten. Amikor a bűneink miatt az örök halál lenne az ítélet, odafuthatunk Jézushoz, menedéket keresve és megtisztulva gonosz tetteinkből. Most, hogy már az Ő családjának tagjai közé tartozunk, futhatunk Hozzá vigasztalásért, békességért, erőért és örömért is. 

Isten a mi kősziklánk és menedékünk. Amikor más emberek, vagy a körülményeink, vagy lelkünk ellensége támad és megpróbál leteperni, mehetünk Istenhez és menedékhelyet találhatunk Nála. Amikor Istenhez közel vagyunk, akkor biztonságban vagyunk. 

Ó, Istenem, Te vagy kősziklám, szabadítóm, menedékem. Te vagy oltalmam, erősségem és magas kőváram. Vonj egyre közelebb és közelebb Magadhoz, hogy meg ne inogjak. Jézus nevében, Ámen.