Józsué Könyve - Járj GyőztesenMinta

Vedd el mindazt, amit Isten már régen neked adott

Olvasd el: Józsué 2:15-18; 24; 2 Mózes 23:31

IMÁK: Józsué 2:24

További olvasmány – Józsué 2:19-23

A két kém, akiket Józsué Jerikóba küldött, jelentést tett, miután leeresztették őket a városfalon át. Mi volt a végkövetkeztetésük? „Menjünk!” Ez a jelentés teljesen eltér attól, amit a másik tíz kém adott – ahogyan arról a 4 Mózes 13-ban olvashatunk. Ez a két kém, miután jártak a városban és beszéltek Ráhábbal, azt mondta Józsuénak, hogy Jerikó népe fél tőlük. 

Emlékszel, hogy a tegnapi olvasmányban Ráháb azt mondta a kémeknek, hogy hallott már az Istenükről? Nem ő volt az egyetlen, akihez eljutott a híre azoknak a csodáknak, amelyeket Isten a népéért tett. Hallottak arról, hogyan vezeti őket, védelmezi őket és gondoskodik róluk. Most pedig Isten népe ott táborozik a Jordán túloldalán, készen arra, hogy megtámadja a városukat.

Ezek az igeversek emlékeztetnek egy másik igeversre, amelyből megtudhatjuk, hogy a gonosz szellemek is hisznek Istenben és reszketnek (Jakab 2:19). Időnként a hitetlenek élesebben látják Isten csodáit, mint mi. Talán hozzászoktunk Isten apró, hétköznapi csodáihoz az életünkben, és már nem is vesszük őket észre. Emlékezzünk ma arra, hogy csodálatos Istenünk van. A csodák Istene. Figyeljünk hát életünk „kis” csodáira is! 

Drága Atyám, kérlek bocsáss meg, hogy hozzászoktam ahhoz, hogy Te hatalmas módon munkálkodsz az életemben. Minden részletben meg akarlak látni Téged. Nem akarok figyelmetlenül elmenni a csodák mellett, amelyeket véghez viszel az életemben. Jézus nevében, Ámen.