Nem hagyott el minket: Miként lelhetnek szabadságra egy Tökéletes Apa gyermekeiMinta

Első nap:

„Apa, nézd!”

Gyerekkorodban valószínűleg te is mondtál ilyet, vagy ehhez hasonlót. Ez egyfajta univerzális gyermeki nyelv, amellyel legbelsőbb vágyakozásunkat fejezzük ki az iránt, hogy édesapánk meghalljon, elismerjen és elfogadjon minket. Legyen szó akár egy tökéletes hátra-szaltóról az ugródeszkán, kosárra dobásról a garázs előtt, vagy egy kitűnő bizonyítványról, mindannyian szerettük volna édesapánk szájából hallani azt, hogy „Szeretlek és nagyon büszke vagyok rád.”

Dr. Peggy Drexler a Psychology Today (Pszichológia Ma) c. magazin egy, hetvenöt kiemelkedően teljesítő nőt vizsgáló pszichológiai tanulmányában írt erről a vágyakozásról. „Függetlenül attól, mennyire sikeres a karrierjük, milyen boldog házasságban élnek, vagy mennyire teljes az életük, a hölgyek rendszerint arról számoltak be, hogy boldogságuk mértéke nagyban függ édesapjuk reakcióitól... Még azon hölgyek esetében is, akiket elhanyagolt vagy akár bántalmazott édesapjuk, jelen volt az effajta elfogadás iránti vágyakozás.”

Dr. Frank Pittman „Man Enough” (Elég férfias vagy) című könyvében ugyanerről az elfogadás utáni vágyakozásról ír, férfiak esetében. „Szinte minden fiú, de még sok felnőtt férfi élete is azzal telik, hogy keservesen keresik elvesztett édesapjukat, akitől még a mai napig nem kapták meg a védelmet, a gondoskodást, a törődést, a követendő mintát, és leginkább a felszentelést – létfontosságú dolgokat, amelyeket csak egy apa adhat meg.”

Ez a „felszentelés” szó ebben az esetben azt takarja, hogy valaki: kiválasztott, megáldatott, elfogadott lett. Ez azt jelzi, hogy eredendően így vagyunk megteremtve, egyfajta sóvárgással az apai elfogadás és csodálat iránt. 

Lehet, hogy a fentebb írtak áldása mindig is jelen volt az életedben. Amennyiben így van, és van rá lehetőséged, szánj egy kis időt arra, hogy elmondod édesapádnak, mennyire hálás vagy érte. Ha nem adatott meg neked ez az áldás, nem vagy egyedül. Az Egyesült Államok Népszámlálási Irodájának adatai szerint, minimum minden negyedik amerikai gyermek apa nélkül él. Sok esetben az „odaadó”, „elfogadó” vagy „elismerő” szavak egyikével sem tudnánk jellemezi egy-egy édesapát. Valószínű, hogy inkább olyan szavak jutnának eszünkbe, mint a:

Állandóan hiányzó. 

Haragos. 

Bántalmazó. 

Távolságtartó.

Nem csoda, hogy a jelen generációt az „apátlan” jelzővel illetik.

Van azonban egy igazán nagyon jó hír mindannyiunk számára. Nem számít, hogy milyen a földi édesapád, vagy, milyen kapcsolatban állsz vele, létezik ugyanis egy tökéletes Apa, aki egy tökéletes kapcsolatot szeretne kialakítani veled. A figyelme már a tiéd. A szeretetét már elnyerted. Arra vár, hogy eláraszthasson téged az áldásaival. Benne minden megvan, amire egy földi édesapában vágytál, és még annál is több.

A következő öt napban megnézzük, miként fogadhatjuk el azt a szabadságot, amely Isten szeretett fiaiként és lányaiként már a miénk.