Különleges bölcsesség: Egy hét-napos utazás édesapáknakMinta

Közös vacsora 

Egy kezemen meg tudom számolni azokat a dolgokat, amelyekben feleségem ragaszkodott valamihez. Ezek egyike a közös vacsora.

„Mikor érsz haza” - kérdezi ő. „Nagyon leköt a munka... még eltart egy darabig” - válaszolom. „Akkor oldozd el magadat és vedd haza az irányt! Ebben a családban mindenki együtt vacsorázik. Fél hétre kész a vacsi, mi pedig az asztalnál ülve fogunk várni téged.”

Oké, kicsit eltúloztam a sztorit, de annyira nem is. Feleségem a kezdetektől folyamatosan ragaszkodott ahhoz, hogy a család minden este együtt vacsorázzon. Először nem igazán esett le, mi ebben annyira fontos.

Idővel azonban, főleg akkor, amikor gyermekeink elkezdtek serdülni, megláttam én is ennek értékét. Minden egyes napunkon ez volt az egyetlen olyan alkalom, amikor szemtől-szembe találtuk magunkat egymással. Ilyenkor beszélgettünk. Gyermekeink kiöntötték nekünk szívüket, és mi is viszont. A vacsoraasztalnál láthatták gyermekeink, hogyan bánnak és beszélnek egymással szüleik, miként működnek együtt és szeretik egymást. Minden este ott ültek, és magukba szívtak egy adag családot.

Vajon hol tanulhatnának gyermekeink az odaadó szeretetről, a család működéséről, hűségről, együttérzésről, kapcsolati problémamegoldásról és megbocsájtásról, ha nem otthon? Ki más fogja felkészíteni őket a házasságra és gyermekvállalásra? Nem hallottam még „férjek iskolájáról” vagy „feleségek iskolájáról”, ahol ilyen dolgokat tanítanak gyerekeknek.

Elmélkedj a következő kérdéseken: A te családodnak van valamilyen kijelölt, renszeresen együtt töltött ideje? Tedd fel magadnak a kérdést, „Húsz év múlva mi számít majd igazán? A családtól külön töltött idő vajon adhat annyit, mint az együtt töltött idő?”