Kezdd itt | Tedd meg új életed első lépéseit JézussalMinta

Kolossé 4 | Vissza az alapokhoz

Helló, üdv a mai napon! Ma a Kolossé levél negyedik fejezetét olvassuk, és visszatérünk az alapokhoz. Jézus két egyszerű parancsolatot adott: szeresd Istent mindeneddel és szeresd felebarátodat úgy, mint magadat. Ez a két egyszerű alapelv vezeti minden lépésünket Jézus követésében.

A negyedik fejezet ott kezdődik, ahol a harmadik véget ért: kapcsolatainkhoz ad útmutatást, csak most rabszolgákról és uraikról beszél. Na most, rögtön felmerülhet a kérdés: a Biblia támogatja a rabszolgatartást? Támogatja az egyenlőtlenséget, az elnyomást, a fajgyűlöletet?

A nyers valóság az, hogy: nem! A Biblia nem támogatja a rabszolgatartást, s ha valaki mégis a Bibliára alapozva érvel az elnyomás vagy emberek közti egyenlőtlenség mellett, az saját szégyenére félreérti vagy szándékosan félremagyarázza Isten szavait. A Biblia azért foglalkozik a rabszolgákkal, mert abban az időben a rabszolgatartás létező dolog volt, Pál tehát útmutatást akar adni azoknak is, akik annak valamely oldalán élnek. A rabszolgáknak azt mondja, dolgozzanak keményen, mintha az Úrnak végeznék munkájukat, mivel Isten az ő tényleges Uruk. (Kolossé 3:22-25)

Ezután a negyedik fejezet így indít,

„Ti, urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben.”

Itt is, illetve egyéb igeversekben is emlékezteti a Biblia az urakat és a szolgákat arra, hogy ők Isten szemében egyenlőek, függetlenül attól, hogy a társadalom mit mond erről. Persze ez még nem ad magyarázatot arra, hogy miért nem törekszik Pál arra, hogy Isten nevében megszüntesse a rabszolgaságot.

Ez egy nagyon fontos pont! Jézus első eljövetelekor nem azért jött, hogy a világban rendet tegyen és mindent jóra fordítson. Azért jött, hogy meggyógyítsa az ember szívét és rendbe tegye kapcsolatát Istennel. Jézus majd második eljövetelekor fogja felállítani királyságát, először viszont bennünk akarta megalapítani azt. Először a szívünk Királya, csak azután az egész világé.

Pál tehát arra int minket, hogy bár a világ romlott, mi járjunk a helyes úton! Rabszolgák és urak, munkavállalók és munkaadók, tegyétek azt, ami helyes! Később Pál arra is biztatja a rabszolgákat, hogy ha tehetik, váltsák meg szabadságukat. Filemonhoz írt levelében pedig arra szólítja fel Filemont, a rabszolgatartó gazdát, hogy tegye szabaddá egyik szolgáját, és nevezze őt testvérének – ezek súlyos szavak voltak akkoriban.

Ha előre pörgetjük a világtörténelem eseményeit kicsit, azt láthatjuk, hogy a rabszolgaság eltörléséért küzdő és áldozatokat hozó hősök nagy részét a Biblia szavába vetett hite motiválta. Isten átformálta a szívüket, ők pedig átformálták a világot.

Visszatérve a Kolossébeliekhez írt levélhez, a 2. igevers így szól:

„Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek!”

Ezzel hívő életünk legújabb szokásához, az imádkozáshoz értünk. Olvasd a Bibliádat és imádkozz minden egyes nap! Ez nem kötelesség, ez egy ki nem érdemelt lehetőség. Az imádkozás egy hihetetlen ajándék – hiszen Istennel, a világmindenség Teremtőjével beszélgethetünk. Pál azt mondja, legyünk „kitartóak és éberek” az imádkozásban, azaz legyen elsőrendű helye életünkben.

Szóval, miért is imádkozz? Mindenért! Imádkozz szükségeidért, adj hálát dolgokért, mondd el Istennek gondolataidat, kétségeidet, tedd fel kérdéseidet, öntsd ki szívedet! Imádkozz másokért! Imádkozz értem is! Mindig szükségem van imára. Imádkozz egyszerűen mindenért!

Gondold végig! A kommunikáció minden kapcsolat létfontosságú eleme. Úgy ismerjük meg egymást, ha beszélgetünk. Egy utazás legjobb része mindig az, hogy van idő beszélgetni, megnyílni egymás előtt, komolyabb témákat elővenni. Istennel is így működik a kapcsolatunk. Követjük Jézust és közben beszélgetünk vele az úton. Megnyílunk előtte, megosztjuk vele vágyainkat és félelmeinket. Kinyitunk ajtókat, hogy Jézus beléphessen a titkos helyekre is.

Gondolj az imádkozásra úgy, mint a legjobb barátoddal való őszinte beszélgetésre. Ha egy kapcsolat nem működik optimálisan, akkor állandóan magunkról beszélünk és csak az fontos, mi mit akarunk; ha viszont egészséges egy kapcsolat, akkor kölcsönösen tudni akarunk egymásról, megosztjuk életünk dolgait, titkait egymással. Az imádság nem házi feladat vagy beadandó fogalmazás, amire jegyet kapsz, szóval ne aggódj azon, hogy esetleg nem imádkozol „megfelelően”. Legyél őszinte! Isten királyi trónjához közelíts mindig alázattal és tisztelettel – hiszen ő Isten; persze mindig bátran fordulhatsz hozzá, hiszen Jézus már megbékített Istennel, szabad utad van. A Rómaiakhoz írt levél tizenkettedik fejezete arra buzdít, hogy „szüntelenül imádkozzunk” – ez olyan, mint egy véget nem érő telefonhívás.

A Kolossébeliekhez írt levél hátralévő része személyes üdvözléseket tartalmaz. Ugyebár ez egy valódi levél, valós címzettel és valós feladóval. Ráadásul, a felek szerették egymást, ezért köszöntik egymást és búcsúznak is egymástól. Ezt nagyon szeretem a Bibliában, a személyességét. Isten maga is belevéshette volna egy kőtáblába a szavait, de úgy döntött, hogy először szeretetteljes emberi szívekbe írja őket. Ez a szeretet ma is árad soraikból.

Ezzel pedig elértünk a hívő élet egy újabb alappilléréhez, ami a közösség. Tölts időt keresztények társaságában, épüljetek együtt a hitben, küzdjetek meg együtt az élet próbáival. Szeresd Istent és szeresd felebarátaidat. A Zsidókhoz írt levél figyelmeztet minket arra, hogy ne hagyjuk el a keresztény testvéri közösséget, a keresztény családot – ne hagyjuk el az egyházat.

A Bibliában az egyház nem egy épület, hanem Jézust követő hívők közössége. (Ezért is neveztetik magyarul gyülekezetnek: a hívők gyülekezése – fordító megjegyzése.) Az egyház vagy gyülekezet összegyűlhet egy adott épületben, ha viszont nem alakul ki közöttük igazi, közvetlen kapcsolat, akkor elmulasztottuk a lényeget. Amint elolvasod ma a negyedik fejezetet, figyeld meg a neveket: Márk, Jusztusz, Epafrász, Lukács, Nimfa, és semmiképp ne hagyd figyelmen kívül azt, hogy „…és a házánál levő gyülekezetet” (4:15). Akkoriban egymás otthonában gyűltek össze a hívők – mint egy család.

Ez tehát az alap, minden alapja: szeresd Istent és szeress másokat! Ahhoz, hogy ezt a gyakorlatban megéld, először is, tedd szokásoddá az imádkozást – hogy megismerd Istent. Másodszor pedig, kezdj el közösségbe járni – hogy megismerj másokat. Meg is hívhatsz valakit a munkahelyedről vagy a suliból, hogy csinálja veled ezt a tervet – akkor átbeszélhetitek a kérdéseket, imádkozhattok együtt. Ezzel már meg is van a rendszeres Bibliaolvasás, imádkozás és közösség. Ejha! Ez egész egyszerű!

Ha kell még egy kis segítség az első nekifutáshoz, holnap újra átvesszük az egészet. Mára annyi maradt, hogy elolvasod a negyedik fejezetet, és egyszerűen csak szereted Istent és szereted embertársaidat.

Elmélkedéshez és beszélgetéshez

• Szerinted miért annyira fontos az imádság Jézus követésében? Miként segíti az ima az Istennel való kapcsolatodat?
• Szerinted miért szükséges a közösség Jézus követésében? Miként segíthet a keresztény közösség téged az Istennel való kapcsolatodban?