Találj békességreMinta

Megbánások nélküli élet

Még jól emlékszem, amint letettem a telefonkagylót és nehéz szívvel felsóhajtottam, „Hát, ... megtörtént.” 

A vonal másik végén az ügyvédem beszélt, csak tudatni akarta velem, hogy a feleségem beadta a válópert. 

Ezen a ponton már több éve éltem a feleségem válóperes fenyegetéseivel, a telefonban kapott hír mégis letaglózott. 

Az ezt követő napokban ezerféle gondolat és érzés forgott és cikázott a fejemben és a szívemben. Nem akartam elválni, de nem tudtam, mit tehetnék annak érdekében, hogy ezt megakadályozzam. Azt sem tudtam, kinek mondjam el, vagy miként közöljem a hírt, és azt is jól tudtam, hogy előbb-utóbb az általam pásztorolt gyülekezet egészével is tudatnom kell, úgy, hogy fogalmam sem volt, miként reagálnak majd. Az egyetlen biztos dolog ezen a ponton a soron kövekező vasárnapi prédikációmra felkészülés volt.

Miközben ezerrel cikáztak át a gondolatok az agyamon, szívem mélyén pontosan tudtam Isten igazságait: 

· Istent nem lepte meg ez az ellenem célzott cselekedet.

· Isten továbbra is ura volt az életemnek - Ő engedte meg, hogy ez megtörténjen velem, és ez a helyzet is az Ő céljait fogja szolgálni az életemre megírt tervében.

· Isten Szavát adta, hogy soha nem hagy el és nem fordul el tőlem. Megígérte, hogy velem lesz életem minden egyes napján, s ebből az következik, hogy amennyiben továbbra is teljes szívvel bízom Őbenne, végső soron minden velem történő esemény a javamat fogja szolgálni örökkévaló utamon.

A hír, ez a váratlan helyzet hirtelen felkavarta az életemet. Isten örök igazságai azonban békességgel töltöttek el.

Majdnem nyolc évvel az ügyvédem váratlan telefonhívása után a feleségem végül törvényes kereteken belül elérte, amit akart: elvált tőlem.

Az évek során többször kaptam olyan megjegyzéseket, mint például, „Biztosan bánod, hogy kárba veszett a házasságod” vagy „Biztosan fáj a tudat, hogy nem tudtad kiharcolni a házasságod megmentését” vagy „Kár, hogy a megbékélés irányába tett minden erőfeszítésed hiába volt.”

Az embereknek - külsőleg - legtöbbször hallgatással felelek, de legbelül az ilyen megjegyzésekre azt mondom, „Fájni fáj, nagyon is, de nincs mit bánnom.” 

Bár mélyen elszomorít, hogy a házasságom válással végződött, nem élek a megbánás folytonos érzésével. Miért? Mert a megbánás a rendezetlen ügyekből fakadó bűnbánat, én pedig tudom, hogy teljes békességben élek Istennel, így nincs bennem megbánás vagy bűntudat.

Megtanultam, hogy a tiszta lelkiismeret megtartása a legegyszerűbb módja annak, hogy az ember megbánások nélkül éljen. Éld úgy az életedet, hogy minden dolgodban és kapcsolatodban a legjobbat adod, és a lehető legistenfélőbb módon cselekszel. Táplálj teljes bizalmat Isten iránt életed minden területén - nem csak a kis dolgokban. Légy engedelmes és tartsd meg parancsolatait! Bocsáss meg teljességgel mindig mindenkinek, és azon az ösvényen járj, amelyen Isten akar vezetni téged.

Persze mindezt senki nem tudja folyamatosan tenni saját erejéből, de nem is kell, hiszen a Szentlélek bennünk lakik, és az Ő erejével ellen tudunk állni minden kísértésnek, és folyamatosan törekedhetünk a békességre Istennel és az emberekkel is, mindeközben folytatva azokat a jó cselekedeteket, amelyeket Isten előre elkészített nekünk.