Menj, Tedd, Mondd, Add: A Jézus iránti alárendeltség szabadságaMinta

Azt adom, amit Te akarsz, hogy adjak.

Isten annyira szerette a világot, hogy odaadta az egyetlen fiát, hogy általa megváltson bennünket. Isten szívének legmélyebb vágya jó dolgokat adni Saját népének. Isten szeretete olyan nagy mértékben fonódik össze az adakozással, hogy lehetetlen értelmezni egyiket a másik nélkül. Jézus követése korábban még soha fel nem fedezett megtapasztalásokhoz vezet az adakozásban.

Jézus jól ismerte a pénz mágneses vonzerejét, ezért nagyon komoly üzenete volt számunkra: „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6:24) A pénzhajhászás olyan hatalmas erővé válhat bennünk, hogy akár akadályozhat is minket Isten hűséges követésében.

Hogyan tudunk legyőzni egy ilyen nagy erővel ránk ható vonzást? Azáltal, hogy tovább adjuk azt, amink van, hiszen úgy, ahogyan az előbb olvasott útmutatás egyéb aspektusai is, a lényeg a szívünk állapota. Jézus soha nem mondta, hogy a pénz maga rossz vagy gonosz dolog. A pénz szeretete jelent gondot, hiszen mindenünk, amink van, tulajdonképpen Istené, nekünk pedig egy rövid távú lehetőség adatott arra, hogy Isten királyságának tulajdonával gazdálkodjunk, olyan dolgokba fektetvén azt, amelyek megtisztelik az Ő nevét. Tehát, egyetlen birtokomban lévő dolog sem valóban az enyém, hogy azt tegyek azzal, amit csak akarok.

Az egyik lecke, amelyet Izrael megtanult negyven évig tartó sivatagi vándorlása során az volt, hogy Isten hűséges az ígéretéhez, miszerint biztosítja mindennapi kenyerüket az égből. Jézus azt kérte tőlünk, imádkozzunk mindennapi kenyerünkért, hiszen Isten vigyáz az Ő népére és gondoskodik róla, és azt szeretné, hogy életünk minden egyes napján megtapasztaljuk az Ő szerető gondoskodását. Ennek megtapasztalása segít nekünk abban, hogy örömmel adjuk oda Istennek és másoknak is mindazt, amit Isten kér tőlünk: nem csak a pénzünket, de egész életünket is.

A római levél tizenkettedik fejezetének első igeverse arra int, „okos istentiszteletként szánjuk oda MAGUNKAT élő és szent áldozatul, amely a MI Istennek tetsző lelki imádatunk.” Ezt a képet Pál az ószövetség áldozati rendszeréből idézi. Istennek kell adnunk egész életünket, beleértve megkeresett pénzünket, az Ő oltárára helyezve azt.

A bőkezű adakozás az Istennek hálával adózó nagylelkű szívből ered. Szánj egy kis időt arra, hogy átgondolod, van-e olyan személy vagy ügy, amelyet az Úr helyezett a szívedre, hogy anyagilag vagy időddel támogasd.

Odaadod ma azt, amit Isten kér tőled?