1. és 2. ThesszalonikaMinta

Szerda

Olvasd el!: 1 Thesszalonika 2:1-8

IMÁK: 1 Thesszalonika 2:8

Pál őszintén osztotta meg a megváltás üzenetét, nem pedig önzően önmagának szolgálva. Életét egészen az evangéliumnak szentelve önfeláldozóan szolgált másokat és elfogadta a szenvedést, mert megértette, hogy Isten Igéjét sosem hirdetjük hiába. Az ő szolgálatát sokkal jobban foglalkoztatta a thesszalonikai nép lelke, mint az, hogy nevet szerezzen magának. 

Pál nem engedte, hogy a konfliktusok vagy a kritika visszarettentsék attól, hogy beteljesítse küldetését mint Isten szócsöve. A szívét egyetlen égő szenvedély lobbantotta lángra, és ez megváltoztatta azt, ahogyan az embereket látta: minden embert úgy látott, mint egy elveszett lelket, akinek szüksége van az Atyja szeretetére. Ahogyan egy édesanyának nincs hőbb vágya, minthogy kezében tarthassa és táplálhassa apró csecsemőjét, úgy Pál is gyengéden mutatja meg minden egyes éhes hívőnek, hogy a fennmaradás egyedüli valódi forrása az egyetlen igaz Isten. 

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy milyen kiváltság az, hogy Isten rád bízta az evangélium drága üzenetét? Kérd Istent, hogy nyissa meg szíved az elveszettek irányába, és töltsön be szenvedéllyel, hogy együttérzéssel oszthasd meg az örömhírt. Nem te felelsz a végeredményért, azért azonban igen, hogy kiállj, és beszélj róla! 

Uram, kérlek te add nekem ugyanazt a tüzet és bátorságot ami Pálban is munkálkodott, azért, hogy a megváltás reményét a körülöttem élőkkel megoszthassam. Terhelj meg, kérlek, gyengéd szeretettel az emberek lelke iránt, és mutasd meg, miként beszéljek az elveszetteknek arról, hogy egyedül Te tudod csak megelégíteni őket. Ámen.