Légy a keze és a lábaMinta

A szeretet küldetése

Nem hívő testvéreink gyakran tapasztaltabbak a vitatkozásban. Hitünk hitelességét akarják tesztelni. Olyan lehetőségek esetén, amikor Jézusról beszélhetsz másoknak, jó, ha felkészült és jól informált vagy.

Ugyanakkor tévedsz, ha azt gondolod, hogy Isten nem tud rajtad keresztül munkálkodni, még akkor is, ha nem értesz a hit minden területéhez. Amikor életünkben először találkozunk Jézussal, erős késztetést érzünk arra, hogy mindenkinek beszéljünk Róla. Ez a tűz gyakran elhalványul, ha azt érezzük, hogy tökéletesnek kell lennünk, és mindent tudnunk kell a Szentírásról, mielőtt megosztanánk másokkal. 

Az unokatestvéremmel, Daniellel rengeteget beszélgettünk már a hitről. Ő az egyik legértelmesebb és legtanultabb ember, akit ismerek. Mindig kimondja, amit gondol. Néhány ember szeret vitatkozni, csupán a vita kedvéért. Azonban nem hiszem, hogy Danielt ez mozgatja. Ő logikusan gondolkodik, és sokszor arra kérdez rá, hogy Isten miért nem segít, amikor azt gondolnánk, hogy kellene. Például miért nem enyhíti az éhínséget és a szenvedést. 

Daniel mindig fantasztikus érveket hoz fel, és még akkor is szívesen beszélgetünk, ha kissé hevessé válik a vitánk. Beszélgetéseink végén mindig megöleljük és megpusziljuk egymást, mint unokatestvérek.

Daniel testvére elmondta, hogy az egyik oka annak, hogy a családjuk kételkedik Isten jóságában, az az, hogy Isten nem adott nekem végtagokat. A saját unokatestvérem nem tudja elfogadni, hogy a szerető Isten engem, elkötelezett követőjét kéz és láb nélkül „hagyott”. 

Megpróbáltam elmagyarázni, hogy a Biblia szerint a fájdalom, a betegség, a fogyatékosságok, a szenvedés és a halál azután jelentek meg, hogy a sátán felbujtotta az embereket a bűnre. Összetört életünket, fájdalmainkat és szégyenünket Isten, a mi Megváltónk mind jóra tudja fordítani. Isten gyakran használ korábban borzalmasnak tűnő dolgokat arra, hogy mások megláthassák az őszinte reményt, boldogságot, szeretetet, és békét, ami Tőle származik, akár a viharok közepette is. 

A küldetésem nem az, hogy megtérítsem Danielt, vagy akárki mást. Sokkal inkább az, hogy szeressem őt és mindenkit, bátorítsam őket, hogy elkezdjenek Jézussal járni. Valójában nem Danielt, hanem a mennyei Atyámat hagyom cserben, amikor elküld, hogy beszéljek, és én nem teszem. Isten szeretete nem változik. Nem akarok mást, csak Őt szolgálni, és látni másokat, ahogy szabaddá válnak, és megtalálják az igazi céljukat, útjukat és szabadságukat.

Ki az az ember az életedben, akinek pont most van arra szüksége, hogy Jézusról halljon? Hogy tudnál az illetővel beszélgetni Róla?