Zsoltárok 144:3-9
Zsoltárok 144:3-9 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Ó, URam, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá? Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz. Hajlítsd le az eget, URam, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket! Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel! Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked.
Zsoltárok 144:3-9 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Örökkévaló, micsoda az ember, hogy törődsz vele? Az emberfia, hogy gondod van rá? Hiszen az ember, mint a tűnő lehelet, életének napjai, mint a múló árnyék! Hajtsd félre az egeket, és szállj le, Örökkévaló! Érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Villámaiddal sújts ellenségeimre, szórd szét őket, lődd ki nyilaidat, hogy összezavarodjanak! Nyújtsd le kezed, és ments ki a bajból! Húzz ki ellenségeim tengeréből, szabadíts meg az idegenek seregétől, mert szájuk hazugságot szól, jobb kezük gonoszságot művel! Istenem, új éneket éneklek neked! Tízhúrú hárfával dicsérlek téged!
Zsoltárok 144:3-9 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék. Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket. Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből; A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze. Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged
Zsoltárok 144:3-9 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Ó, URam, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá? Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz. Hajlítsd le az eget, URam, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket! Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel! Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked.