A zsoltárok könyve 144:3-9

Örökkévaló, micsoda az ember, hogy törődsz vele? Az emberfia, hogy gondod van rá? Hiszen az ember, mint a tűnő lehelet, életének napjai, mint a múló árnyék! Hajtsd félre az egeket, és szállj le, Örökkévaló! Érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Villámaiddal sújts ellenségeimre, szórd szét őket, lődd ki nyilaidat, hogy összezavarodjanak! Nyújtsd le kezed, és ments ki a bajból! Húzz ki ellenségeim tengeréből, szabadíts meg az idegenek seregétől, mert szájuk hazugságot szól, jobb kezük gonoszságot művel! Istenem, új éneket éneklek neked! Tízhúrú hárfával dicsérlek téged!