Zsoltárok 106:1-48

Megosztás

Zsoltárok 106:1-48 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét? Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak. Gondolj rám, URam, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod! Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt! Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el. Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél. De az ÚR megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát. Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vízen, akár a pusztában. Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből. Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük. Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban. Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük. Féltékenyek lettek a táborban Mózesre és Áronra, az ÚR szent emberére. Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, eltemette Abírám csoportját. Tűz gyulladt ki csoportjukban, láng pusztította el a bűnösöket. Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt. Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával. Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban, csodákat Hám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél. Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett értük, és elfordította pusztító haragját. Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének, hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az ÚR szavára. Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában, utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba. Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek. Ingerelték tetteikkel az URat, ezért csapás szakadt rájuk. De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás. Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké. Meríbá vizeinél is haragra ingerelték, Mózes is rosszul járt miattuk, mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt. Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az ÚR. Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket. Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket. Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot. Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel. Ezért haragra gerjedt népe ellen az ÚR, és megutálta örökségét. Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk. Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük. Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt. Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket. Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket. Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az URat!

Zsoltárok 106:1-48 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah! Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert ő jó! Mert hűséges szeretete örökké kísér! Ki mondhatná el, milyen hatalmas az Örökkévaló? Ki lenne képes méltón dicsérni őt? Milyen boldog és áldott, aki mindig igazságosan és helyesen cselekszik! Örökkévaló, gondolj rám, mikor népeden könyörülsz! Számíts közéjük, mikor megmented őket! Hadd örüljek, mikor választottaidat megáldod, hadd vegyek részt néped örömében, hadd dicsérjelek velük együtt! Bizony, vétkeztünk mi is, akárcsak őseink, bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk! Őseink Egyiptomban nem becsülték meg az Örökkévaló csodáit, nem törődtek bőséges kegyelmével, lázadtak ellene a Vörös-tengernél. Ő mégis megszabadította népét saját nevéért, hogy nagy hatalmát megmutassa. Ráparancsolt a Vörös-tengerre, és az kiszáradt, átvezette népét a mély tengerfenéken, mintha sivatag lett volna. Kimentette őket gyűlölőik kezéből, megváltotta őket ellenségeiktől. Üldözőiket pedig elborította a tenger, egy sem menekült meg. Akkor aztán hittek az Örökkévaló szavának, és énekkel dicsérték őt. De hamar elfelejtették az Örökkévaló tetteit, és kételkedtek terveiben. Kívánságaik uralkodtak rajtuk a pusztában, próbára tették az Örökkévaló türelmét a sivatagban. Ő pedig megadta nekik, amit kértek, de küldött rájuk pusztító betegséget. Fellázadtak Mózes ellen a táborban, és Áron, az Örökkévaló szentje ellen. Akkor megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, elborította Abirám csoportját. Tűz égette el őket, megemésztette a lázadókat. Majd aranyból bálványt emeltek a Hórebnél, és imádták a bika szobrát! Felcserélték Isten dicsőségét a füvet legelő bika szobrával! Elfelejtették Istenüket, Szabadítójukat, aki hatalmas dolgokat tett értük Egyiptomban, csodákat Hám földjén, és félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél! El akarta pusztítani őket, de Mózes, Isten választottja, megállította, lecsendesítette Isten pusztító haragját! Nem akartak bemenni a kívánatos földre, mert nem bíztak Isten ígéretében. Sátraikban zúgolódtak és panaszkodtak, az Örökkévaló szavára pedig nem figyeltek. Végül az Örökkévaló megesküdött, hogy mindnyájan a pusztában halnak meg, utódaikat pedig elűzi a népek közé, szétszórja őket a Föld országaiba. Majd Baál-Peór bálványát imádták, és a bálványoknak áldozott ételekből ettek. Felbosszantották tetteikkel az Örökkévalót, ő pedig csapásokkal sújtotta őket. Akkor felállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás. Tetszett ez Istennek, emlékezik Fineásra és tettére mindörökre! Megharagították az Örökkévalót Meribá vizeinél is, még Mózes is bajba keveredett miattuk. Felbosszantották és elkeserítették Mózest, aki meggondolatlanul szólt. Nem pusztították ki az idegen népeket arról a földről, az Örökkévaló parancsa szerint, hanem összekeveredtek velük, és követték gonosz tetteiket. Azok bálványait imádták, és csapdába estek miattuk. Feláldozták saját fiaikat és leányaikat is a démonoknak! Ártatlanok vérét ontották: gyermekeiket megölték, a kánaáni bálványoknak áldozták fel őket! Így tették országuk földjét fertőzötté. Bűneikkel magukat is beszennyezték, hűtlenek lettek Istenükhöz, mint a házasságtörő feleség! Ezért megharagudott népére az Örökkévaló, és örökségét eldobta magától. Saját népét idegenek kezébe adta, hogy gyűlölőik uralkodjanak rajtuk. Elnyomták őket ellenségeik, és megalázták őket. De újra meg újra megszabadította népét az Örökkévaló ellenségeiktől, ők mégis lázadoztak ellene. Saját fejük után mentek, ismét bűneikbe süllyedtek. Ha bajba kerültek, mégis az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő pedig meghallgatta kérésüket, mert Szövetséget kötött velük, s ezt ő soha nem felejti el! Ezért újra meg újra könyörült rajtuk, s hozzájuk fordult hűséges szeretetével. Még azokat is jóindulatúvá tette irántuk, akik fogságba vitték Izráel népét. Ó, Istenünk, Örökkévaló, szabadíts meg, gyűjts össze, és ments ki minket a népek közül, hadd dicsérjük szent neved, hadd dicsekedjünk dicséreteddel! Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Mondja az egész nép: Ámen!

Zsoltárok 106:1-48 Karoli Bible 1908 (HUNK)

Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme. Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét? Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben. Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal, Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel! Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk. Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél. De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét. Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon. És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből. Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük. És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét. Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát! Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon. És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe. És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen. Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét. És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat. Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt. Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik. Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban, Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett. Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket. És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének. És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára. De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában; S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban. Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait. És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás. Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn. És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké. Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok, Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival. Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr. Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok. És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek, És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel. És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben. De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét. És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok. És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt! Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe. De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat; És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék. És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék. Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel. Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.

Zsoltárok 106:1-48 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét? Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak. Gondolj rám, URam, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod! Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt! Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el. Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél. De az ÚR megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát. Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vizen, akár a pusztában. Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből. Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük. Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban. Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük. Féltékenyek lettek a táborban Mózesre, és Áronra, az ÚR szent emberére. Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, eltemette Abirám csoportját. Tűz gyulladt ki csoportjukban, láng pusztította el a bűnösöket. Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt. Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával. Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban, csodákat Hám földjén, félelmes dolgokat a Vörös-tengernél. Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett nála, és elfordította pusztító haragját. Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének, hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az ÚR szavára. Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában, utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba. Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek. Ingerelték tetteikkel az URat, ezért csapás szakadt rájuk. De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás. Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké. Meríbá vizeinél is felháborították, Mózes is rosszul járt miattuk, mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt. Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az ÚR. Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket. Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket. Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot. Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel. Ezért haragra gerjedt népe ellen az ÚR, és megutálta örökségét. Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk. Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük. Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt. Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket. Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket. Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az URat!