A zsoltárok könyve 106:1-48

Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah! Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert ő jó! Mert hűséges szeretete örökké kísér! Ki mondhatná el, milyen hatalmas az Örökkévaló? Ki lenne képes méltón dicsérni őt? Milyen boldog és áldott, aki mindig igazságosan és helyesen cselekszik! Örökkévaló, gondolj rám, mikor népeden könyörülsz! Számíts közéjük, mikor megmented őket! Hadd örüljek, mikor választottaidat megáldod, hadd vegyek részt néped örömében, hadd dicsérjelek velük együtt! Bizony, vétkeztünk mi is, akárcsak őseink, bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk! Őseink Egyiptomban nem becsülték meg az Örökkévaló csodáit, nem törődtek bőséges kegyelmével, lázadtak ellene a Vörös-tengernél. Ő mégis megszabadította népét saját nevéért, hogy nagy hatalmát megmutassa. Ráparancsolt a Vörös-tengerre, és az kiszáradt, átvezette népét a mély tengerfenéken, mintha sivatag lett volna. Kimentette őket gyűlölőik kezéből, megváltotta őket ellenségeiktől. Üldözőiket pedig elborította a tenger, egy sem menekült meg. Akkor aztán hittek az Örökkévaló szavának, és énekkel dicsérték őt. De hamar elfelejtették az Örökkévaló tetteit, és kételkedtek terveiben. Kívánságaik uralkodtak rajtuk a pusztában, próbára tették az Örökkévaló türelmét a sivatagban. Ő pedig megadta nekik, amit kértek, de küldött rájuk pusztító betegséget. Fellázadtak Mózes ellen a táborban, és Áron, az Örökkévaló szentje ellen. Akkor megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, elborította Abirám csoportját. Tűz égette el őket, megemésztette a lázadókat. Majd aranyból bálványt emeltek a Hórebnél, és imádták a bika szobrát! Felcserélték Isten dicsőségét a füvet legelő bika szobrával! Elfelejtették Istenüket, Szabadítójukat, aki hatalmas dolgokat tett értük Egyiptomban, csodákat Hám földjén, és félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél! El akarta pusztítani őket, de Mózes, Isten választottja, megállította, lecsendesítette Isten pusztító haragját! Nem akartak bemenni a kívánatos földre, mert nem bíztak Isten ígéretében. Sátraikban zúgolódtak és panaszkodtak, az Örökkévaló szavára pedig nem figyeltek. Végül az Örökkévaló megesküdött, hogy mindnyájan a pusztában halnak meg, utódaikat pedig elűzi a népek közé, szétszórja őket a Föld országaiba. Majd Baál-Peór bálványát imádták, és a bálványoknak áldozott ételekből ettek. Felbosszantották tetteikkel az Örökkévalót, ő pedig csapásokkal sújtotta őket. Akkor felállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás. Tetszett ez Istennek, emlékezik Fineásra és tettére mindörökre! Megharagították az Örökkévalót Meribá vizeinél is, még Mózes is bajba keveredett miattuk. Felbosszantották és elkeserítették Mózest, aki meggondolatlanul szólt. Nem pusztították ki az idegen népeket arról a földről, az Örökkévaló parancsa szerint, hanem összekeveredtek velük, és követték gonosz tetteiket. Azok bálványait imádták, és csapdába estek miattuk. Feláldozták saját fiaikat és leányaikat is a démonoknak! Ártatlanok vérét ontották: gyermekeiket megölték, a kánaáni bálványoknak áldozták fel őket! Így tették országuk földjét fertőzötté. Bűneikkel magukat is beszennyezték, hűtlenek lettek Istenükhöz, mint a házasságtörő feleség! Ezért megharagudott népére az Örökkévaló, és örökségét eldobta magától. Saját népét idegenek kezébe adta, hogy gyűlölőik uralkodjanak rajtuk. Elnyomták őket ellenségeik, és megalázták őket. De újra meg újra megszabadította népét az Örökkévaló ellenségeiktől, ők mégis lázadoztak ellene. Saját fejük után mentek, ismét bűneikbe süllyedtek. Ha bajba kerültek, mégis az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő pedig meghallgatta kérésüket, mert Szövetséget kötött velük, s ezt ő soha nem felejti el! Ezért újra meg újra könyörült rajtuk, s hozzájuk fordult hűséges szeretetével. Még azokat is jóindulatúvá tette irántuk, akik fogságba vitték Izráel népét. Ó, Istenünk, Örökkévaló, szabadíts meg, gyűjts össze, és ments ki minket a népek közül, hadd dicsérjük szent neved, hadd dicsekedjünk dicséreteddel! Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Mondja az egész nép: Ámen!