Példabeszédek 7:6-27

Megosztás

Példabeszédek 7:6-27 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Kitekintettem ablakomon, kinéztem az utcára a rácson keresztül, s megláttam a tapasztalatlan fiatalok között, észrevettem egy ostoba fiút. Arra ment az utcán, befordult a sarkon, s annak a nőnek a háza felé közeledett, alkonyatkor, az est leszálltakor, mikor az éjjel közeleg. Akkor a nő a fiú elé lépett, ruhája, mint a prostituáltaké, szívében kész a terve, lelke nyughatatlan és féktelen, nem tud otthon maradni sohasem, hol az utcán, hol a téren, vagy éppen az utcasarkon lesi áldozatát. Megragadta a fiút, szégyentelen megcsókolta, s ezzel csalogatta: „Fogadalmi áldozatot mutattam be, asztalom meg van rakva ételekkel, ezért jöttem, kerestelek, lám, most megleltelek! Ágyamat megvetettem, színes szőttesekkel borítottam, egyiptomi takaróm mirhával, aloéval, fahéjjal illatozik. Jöjj be hozzám, szeretkezzünk reggelig, élvezzük az ölelést hajnalig! Nincs otthon a férjem, hosszú útra ment, messzire utazott teli erszényt vitt magával, nem tér vissza még két hétig.” Levette lábáról a fiút hízelkedéssel, elcsábította mézes szavaival. Az ostoba fiú meg követte, mint ökör a vágóhídra, ment utána, sietett, mint őzbak a csapdába, ahol a nyíl átjárja. Mint a madár, ha vakon a hálóba repül, s nem tudja, hogy életével fizet érte! Most azért fiaim, hallgassatok rám! Fogadjátok meg tanácsomat! Ne térjen szívetek ilyen utakra, ne járjatok ilyen nők ösvényein! Mert sok férfit sebeztek halálra, sokan vannak, akiknek vesztét okozták! Házuk a halálba vivő út kapuja, útjuk az alvilágba vezet!

Példabeszédek 7:6-27 Karoli Bible 1908 (HUNK)

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem, És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat, A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget, Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben. És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében. Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai. Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik. És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki: Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat. Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam! Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel. Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal. No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel. Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra. Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza. És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt. Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba; Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van. Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire. Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin. Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek. Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

Példabeszédek 7:6-27 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. Az meg követte őt oktalanul, ahogyan a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le.

Példabeszédek 7:6-27 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! Mert sok embert ejtett el halálra sebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. Háza a holtak hazájába vezet, levisz a halál kamráiba.