Példabeszédek 7:6-27

Példabeszédek 7:6-27 HUNK

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem, És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat, A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget, Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben. És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében. Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai. Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik. És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki: Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat. Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam! Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel. Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal. No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel. Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra. Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza. És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt. Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba; Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van. Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire. Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin. Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek. Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

Ingyenes olvasótervek és áhítatok a következő témában: Példabeszédek 7:6-27