Lukács 20:39-47
Lukács 20:39-47 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! És többé semmit sem mertek tőle kérdezni. Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki? És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
Lukács 20:39-47 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Néhány törvénytanító erre így válaszolt: „Helyesen feleltél, Mester!” Ettől kezdve többé senki sem merte Jézust kérdezgetni. Ekkor azonban Jézus is kérdezett tőlük valamit: „Hogyan mondhatják azt a Messiásról, hogy a Dávid fia? Hiszen maga Dávid mondja a zsoltárokban: »Így szólt Uramhoz az Örökkévaló: Ülj mellém jobb felől, amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!« Ha Dávid Urának nevezte a Messiást, hogyan lehet akkor a Messiás Dávidnak a fia?” Miközben az egész nép hallgatta Jézust, ő a tanítványaihoz fordult: „Óvakodjatok azoktól a törvénytanítóktól, akik szeretnek előkelő ruhában járni, és szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán, szeretik a legelőkelőbb helyeket elfoglalni a zsinagógában és az ünnepi vacsorákon. Ugyanakkor az özvegyektől csalással elveszik a házukat. Azt akarják, hogy mindenki felfigyeljen rájuk, ezért a nyilvánosság előtt hosszasan imádkoznak. Ők súlyosabb büntetést fognak kapni.”
Lukács 20:39-47 Hungarian Bible by Lajos Csia (CSIA)
Erre az írástudók közül némelyek megszólaltak: „Tanító! Helyesen szólottál.” Többet azután nem is merték őt semmi felől megkérdezni. De azután ő kérdezte meg őket: „Hogyan mondhatják a Krisztust Dávid fiának, amikor Dávid ezt mondja róla a Zsoltárok könyvében: Szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj le jobbomon, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem. Dávid Urának mondja őt, miképp lehet akkor a fia?” Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz: „Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szívesen járnak palástosan: akiknek kedvesek a piacokon hallott köszöntések, zsinagógáikban az első hely, és lakomákon az elölülés, akik feleszik az özvegyek házát, de színből hosszan imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletet fognak kapni.”
Lukács 20:39-47 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! És többé semmit sem mertek tőle kérdezni. Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki? És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
Lukács 20:39-47 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.” És nem mertek többé kérdezni tőle semmit. Ő azonban megkérdezte tőlük: „Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia? Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet. Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?” Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon; akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.”
Lukács 20:39-47 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Néhány írástudó ekkor így szólt: Mester, jól mondtad. És többé semmit sem mertek kérdezni tőle. Ő azonban megkérdezte tőlük: Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus Dávid Fia? Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.” Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia? Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken, szeretnek a zsinagógákban a főhelyeken ülni és a lakomákon az asztalfőn, akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.