Jób 9:1-31
Jób 9:1-31 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Jób így felelt ezekre: „Igazad van, jól tudom én, de hogy is lehetne halandó ember Isten számára elfogadható? Kicsoda vitázhatna ővele? Hiszen Isten ezer kérdése közül egyre sem tudna felelni! Bölcsessége és hatalma végtelen, Ki állhatna ellene sértetlenül? Hegyeket mozdít ki helyükről, észrevétlenül, haragjában felforgatja a bérceket. Megrengeti a Földet, megrázza alapjait. Ha parancsol a Napnak, az fel sem kel reggel, s ha lepecsételi a csillagokat, azok nem ragyognak. Egymaga terjesztette ki az eget, egyedül lépked a tenger hullámain. Isten teremtette a csillagokat: a Göncölszekeret, az Oriont, a Fiastyúkot és a déli tárházakat. Ő tesz csodálatos és felfoghatatlan dolgokat, megszámlálhatatlan sokat, végtelent! Itt megy előttem, de nem látom, elhalad mellettem, de nem veszem észre! Amit elvesz, ki veheti vissza? Mondhatod-e neki: »Mit teszel, s miért?« Mikor haragját nem tartja vissza, meghajolnak előtte Ráháb cinkosai is. Hogyan is válaszolhatnék neki én? Hogy tudnék vitázni vele? Bár ártatlan vagyok, nem tudom, mit feleljek, bírámhoz csak kegyelemért könyörgök! Még ha felelne is kiáltásomra, akkor sem remélhetem, hogy meghallgat engem. Hiszen rám rohan, mint a vihar, ok nélkül sokasítja sebeimet! Nem engedi, hogy fellélegezzek, torkig tölt keserűséggel. Erővel nem győzhetem le, ő az erősebb! Ha a törvénykezésben bízom, Istent ki idézhetné bíró elé? Bár ártatlan vagyok, saját szavaimmal bizonyítaná rám vétkemet. Még ha bűntelen lennék is, azzal ítélne el, amit mondok. Igen, ártatlan vagyok! De már magammal sem törődöm! Utálom az életem! Azt mondtam magamban: Nincs különbség! Az ártatlan éppúgy meghal, mint a bűnös, Isten véget vet mindkettő életének. Ha ostora hirtelen lesújt, az ártatlanok szenvedését vajon neveti-e? Amikor egy gonosz ragadja magához a hatalmat, vajon nem Isten fogja-e be a vezetők szemét, hogy ne lássanak? Ki teszi ezt, ha nem ő? Napjaim sebesebben futnak, mint a gyors futár, elfutnak, mert nem látnak semmi jót! Elsuhannak, mint könnyű vitorlás hajó, elrepülnek, mint sólyom, ha zsákmányát űzi. Ha azt mondom: elfelejtem panaszomat, nem törődöm fájdalmammal, vidám leszek ismét, az sem segít! Hiszen fájdalmam és szenvedésem tovább tart, mert tudom, hogy Isten nem tekint ártatlannak! Ha pedig úgyis elítél engem, minek erőlködjem hiába? Még ha hóban mosakodnék, még ha szappannal mosnám is kezemet, Isten akkor is a sáros verembe taszít engem! Még ruháim is irtóznak tőlem!
Jób 9:1-31 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Felele pedig Jób, és monda: Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre. Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Jób 9:1-31 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. Ki olyan bölcs szívű és hatalmas erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni? Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában. Megrendíti helyén a földet, oszlopai megrendülnek. Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat. Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait. Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre. Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel? Isten nem vonja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is. Hát én hogy válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben? Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól. A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem? Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. Mindegy! – azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek. Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését. Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő? Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.
Jób 9:1-31 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni? Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában. Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek. Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat. Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait. Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre. Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel? Isten nem fogja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte Rahab segítői is. Hát én hogy felelhetnék meg neki, hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene? Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem. Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem? Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt. Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén. Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő? Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.