Jeremiás 4:6-31
Jeremiás 4:6-31 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást! Felkelt az oroszlán az ő tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyéből, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek. Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk! Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták elcsodálkoznak. Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott. Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél jő a magas helyekről a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való! Erős szél jő onnan reám is; azért hát ítéletet mondok ellenök. Ímé! úgy jő fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk! Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bűnös gondolataid? Mert hírmondó szava hangzik Dán felől, és Efraim hegyéről vészhirdető. Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Őrizők jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen. Mint a mezőnek őrizői, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr. A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserű, bizony egész a szívedig hatott! Oh én belsőm, oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót! Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt! Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát? Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok! Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága! Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak! Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek. Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt! Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét! Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól. A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elől elfut minden város, elrejtőznek a sűrűségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban. És te, elpusztult, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyűkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged a szeretőid, életedre törnek. Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az először szűlőnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt.
Jeremiás 4:6-31 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Adjatok vészjelzést, mutassátok az irányt Sion felé, fussatok, meg ne álljatok! Mert én veszedelmet hozok észak felől, nagy pusztítás tör rátok hamar! Az oroszlán már felkelt tanyájáról, a népek pusztítója elindult! Bizony, pusztára pusztítja országotokat, rommá rombolja városaitokat, puszta romokat hagy maga után! Öltsetek hát zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert az Örökkévaló felbőszült haragja még nem múlt el! Abban az időben — mondja az Örökkévaló —, megrémül a király, tanácstalanná lesznek a fejedelmek, megdöbbennek a papok, s a próféták megrettennek.” Ekkor közbeszóltam: „Jaj, Örökkévaló Úr Isten! De nagyon rászedted ezt a népet, becsaptad Jeruzsálemet! Mert azt mondták nekünk, hogy »Békességben lesztek!« — pedig ellenségeink a kardjukat már a szívünknek szegezték!” Akkor ez az üzenet szól majd e népnek és Jeruzsálem lakóinak: „Nézzétek! Erős szél fúj a pusztából, forró szélvihar közeleg népemhez a kopár dombok felől! Ez nem gyengéd szellő, nem a búza tisztítására való, hanem pusztító forgószél! Most én hirdetek ítéletet népem fölött!” Nézzétek! Úgy közeledik, mint a forgószél! Harci szekerei száguldanak, mint a vihar! Lovai gyorsabbak a sasoknál! Jaj nekünk, végünk van, elvesztünk! Jeruzsálem, tisztítsd meg szíved a gonosztól, hogy megmenekülj a pusztulástól! Meddig adsz még helyet a szívedben gonosz gondolatoknak? Hiszen már a hírnök szava hallatszik Dán városából, Efraim hegyéről is közelgő veszedelmet jeleznek! Hirdessétek a nemzetek között: „Már itt is vannak!” Mondjátok Jeruzsálemnek: „Messze földről sereg jön ellened, harci kiáltás hallatszik Júda városai ellen!” „Bizony, körülvesznek téged, Jeruzsálem, mint a mezők őrzői! Megostromolnak téged, mert ellenem fordultál!” — mondja az Örökkévaló. Amint éltél, s amit tettél, azért történt ez veled! Gonoszságod büntetése, jaj, milyen keserű! Egészen szívedig hatol a csapás! Jaj nekem! Gyötrődik a lelkem, háborog a szívem, egész bensőmet fájdalom szaggatja! Jajgatok és kiáltozom, nem hallgathatok, mert hallom a sófár hangját, és a harci kiáltást! Egyik vészhír a másikat követi: pusztulás mindenfelé! Romokban hever az ország! Milyen hirtelen omlottak össze sátraink! Milyen váratlanul pusztultak el! Meddig kell még harci zászlókat néznem, meddig hallgassam a sófár riadó hangját? „Mivel ostoba az én népem, mivel nem ismernek engem, azért történt mindez. Esztelen gyermekek, értelmetlen fiak, csak a gonoszsághoz értenek, de jót tenni képtelenek!” A földre nézek: minden kaotikus, lakatlan és üres! Az égre tekintek: ott sincs világosság! A hegyekre: mind tántorognak, s a dombok is reszketnek! Sehol egy ember, lakatlan a föld, az ég madarai is elmenekültek. A termő gyümölcsös sivár pusztasággá lett, a városok romhalmazzá omlottak az Örökkévaló előtt, s haragja tüzében! Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, elpusztul az egész föld, de nem véglegesen! Gyászol az egész föld, s odafönt elsötétül az ég is. Mert elhatároztam, nem változatom meg, szóltam, és nem vonom vissza!” A lovasok és íjászok kiáltása elől minden város lakói elfutnak, menekülnek az erdőkbe és a sziklák közé. Üresen maradnak a házak, lakatlanok a városok. Júda, te mihez kezdesz, mikor elpusztítanak? Felveszed legszebb ruhádat, arannyal-ezüsttel ékesíted magad, kifested arcodat? Bizony, hiába szépítkezel, mert szeretőid megvetnek, és életedre törnek! Sion leányának jajszavát hallom: mint aki vajúdik, úgy kiált! Jajgat, mint aki először szül, sikoltozik, és kezét tördeli: „Jaj nekem, végem van! Roskadozik lelkem a gyilkosok előtt!”
Jeremiás 4:6-31 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Sion felé mutassátok az irányt, fussatok megállás nélkül, mert veszedelmet hozok észak felől, és nagy pusztulást! Előjött az oroszlán a bozótból, elindult a népek pusztítója, kijött a helyéről, hogy pusztává tegye országodat; városaid romba dőlnek, lakatlanná válnak. Öltsetek azért zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert nem fordult el rólunk az Úr izzó haragja! Azon a napon – így szól az Úr – odalesz a király bátorsága és a vezérek bátorsága. A papok elszörnyednek, a próféták elképednek, és ezt mondják: Ó, Uram, Uram! De nagyon rászedted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad, hogy békességünk lesz, pedig fegyver fenyegeti életünket. Abban az időben ezt mondják majd ennek a népnek és Jeruzsálemnek: Heves szél fúj a hegytetőkről a pusztában népem leányára. Nem a gabona szeleléséhez és tisztításához való. Erősebb szél ez annál, rám is támad, azért most én is ítéletet hirdetek fölöttük. Úgy jön, mint a fellegek, harci kocsijai mint a forgószél, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, elvesztünk! Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok gondolataid? Hírnök szava hangzik Dánból, vészhirdetőé Efraim hegyéről. Figyelmeztessétek a népeket, vigyétek hírül Jeruzsálemnek: Ostromlók jönnek messze földről, kiáltoznak Júda városai ellen. Mint mezőőrök veszik körül, mert pártot ütött ellenem – így szól az Úr. A te utaid és tetteid okozták ezt. A te gonoszságod miatt történik ez. Bizony, keserves, a szívedig ér. Ó, hogy gyötrődik egész bensőm, elszorul a szívem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkemben hallom már a kürtszót, a harci riadót! Romlás romlást ér, elpusztul az egész ország. Hirtelen pusztulnak el sátraim, egy pillanat alatt sátorponyváim. Meddig kell még hadijelvényt látnom és kürtszót hallanom? Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, nem értelmesek! Csak arra bölcsek, hogy rosszat tegyenek, de jót tenni nem tudnak! Látom a földet: kietlen és puszta, és az eget: nincs világossága! Látom a hegyeket: megrendülnek, és a halmok mind inognak! Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara elmenekült. Látom, hogy a dúsan termő föld pusztává lett, és minden városa összeomlott az Úr tekintetétől, lángoló haragjától. Mert ezt mondja az Úr: Sivár lesz az egész ország, bár véget nem vetek neki. Ezért gyászol a föld, és elsötétedik ott fenn az ég, mert kimondtam, amit határoztam, nem bánom meg, és nem térek el tőle. A lovasok és íjászok kiáltozásától menekül az egész város. Bemennek a sűrű erdőbe, és felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyott lesz, senki sem lakik bennük. Hát te, pusztulásra ítélt, mit csinálsz? Bíborba öltözöl, aranyékszerekkel ékesíted magad, festékkel készíted ki a szemedet? Hiába szépítgeted magad: szeretőid megvetettek, életedre törnek! Mintha vajúdó asszony hangját hallanám, az először szülő nő sikoltását. Sion leánya kitárja kezét, zihálva kiáltja: Jaj nekem, összeroskadok a gyilkosok miatt!
Jeremiás 4:6-31 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Mutassátok Sion felé az irányt, fussatok megállás nélkül, mert veszedelmet hozok észak felől, és nagy pusztulást! Kijött az oroszlán a bozótból, elindult a népek pusztítója, előjött rejtekéből, hogy pusztává tegye országodat; városaid romba dőlnek, lakatlanná válnak. Öltsetek azért zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert nem fordult el rólunk az ÚR izzó haragja! Azon a napon – így szól az ÚR – odalesz a király és a vezérek bátorsága. A papok elszörnyednek, a próféták elképednek, és ezt mondják: Ó, Uram, URam! De nagyon rászedted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad, hogy békességünk lesz, pedig fegyver fenyegeti életünket. Abban az időben ezt mondják majd ennek a népnek és Jeruzsálemnek: Heves szél fúj a hegytetőkről a pusztában népem leányára, nem a gabona szórásához és tisztításához való. Erősebb szél jön annál, az én parancsomra; mert bizony most én is ítéletet hirdetek fölöttük. Úgy jön, mint a fellegek, harci kocsijai mint a forgószél, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, elvesztünk! Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok gondolataid? Hírnök szava hallatszik Dánból, vészt hirdetőé Efraim hegyéről. Figyelmeztessétek a népeket, vigyétek hírül Jeruzsálemnek: Ostromlók jönnek messze földről, kiáltoznak Júda városai ellen. Mint mezőőrök veszik körül, mert fellázadtak ellenem – így szól az ÚR. A te utaid és tetteid okozták ezt. Gonoszságod miatt kell most keseregned, és járja át szívedet a bánat. Mennyire gyötrődik egész bensőm, a szívem összeszorul! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkem hallja már a kürtszót, a harci riadót! Csapás csapást követ, elpusztul az egész ország. Hirtelen pusztulnak el sátraim, egy pillanat alatt sátorlapjaim. Meddig kell még hadijelvényt látnom és kürtszót hallanom? Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, értelem nélkül valók! Csak abban bölcsek, hogyan kell rosszat tenni, de jót tenni nem tudnak! Látom a földet: kietlen és puszta, és az eget: nincs világossága! Látom a hegyeket: megrendülnek, és a halmok mind inognak! Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara elmenekült. Látom, hogy a dúsan termő ország pusztává lett, és minden városa romba dőlt az ÚR tekintetétől, izzó haragjától. Mert ezt mondja az ÚR: Sivár lesz az egész ország, bár véget nem vetek neki. Ezért gyászol a föld, és elsötétedik odafent az ég, mert kimondtam, amit határoztam, nem bánom meg, és nem térek el tőle. A lovasok és íjászok kiáltozásától menekül az egész város. Bemennek a sűrű erdőbe, és felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyatott lesz, senki sem lakik bennük. Hát te, pusztulásra ítélt, mit csinálsz? Bíborba öltözöl, arany ékszerekkel ékesíted magad, festékkel készíted ki a szemedet? Hiába szépítgeted magad: szeretőid megvetnek, és az életedre törnek! Mintha vajúdó asszony hangját hallanám, először szülő nő sikoltozását. Sion leánya kitárja karjait, zihálva kiáltja: Jaj nekem, összeroskadok a gyilkosok miatt!