Bírák 5:1-18
Bírák 5:1-18 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Ezen a napon Debóra és Bárák ezt a győzelmi éneket énekelte: „Amikor Izráel harcosai hosszúra növesztették hajukat, mert egészen az Örökkévalónak szentelték magukat, dicsérjétek az Örökkévalót! Halljátok ezt királyok, figyeljetek rám, fejedelmek, mert az Örökkévalónak éneklek, az Örökkévalót dicsérem, Izráel Istenét! Mikor Széírből jöttél, Örökkévaló, mikor Edom földjén lépkedtél, még a föld is remegett, az ég is megindult, esőt hullatott. A hegyek reszkettek az Örökkévaló előtt, a Sínai-hegy is megremegett az Örökkévaló előtt, Izráel Istene előtt! Anát fia, Samgar idejében, Jáél napjaiban senki sem járt az utakon, a karavánok és utazók mind kerülő utakra tértek. Kihaltak a falvak Izráelben. Kihalt az élet a falvakból, amíg te nem jöttél, Debóra, amíg felkeltél, Izráel anyjaként vezettél! Mikor Isten új vezetőket választott, tüstént harc dúlt a kapuk előtt, de még egy dárda, vagy pajzs sem akadt Izráel negyvenezres seregében. Szívem azoké, akik vezetik Izráelt, akik a nép közül önként vállalták a harcot! Dicsérjétek az Örökkévalót! Emlegessétek újra meg újra az Örökkévaló nagy tetteit, akik felültök a nyeregtakaróra, s útra keltek szürke szamarakon, vagy az úton mentek! Mikor a nyájakat itatjátok a kútnál, halljátok az éneklők szavát, akik az Örökkévaló dicső tetteiről énekelnek, győzelmekről, amelyeket az izráeli falvak népe aratott, amikor az Örökkévaló népe a város kapuinál harcolt. Serkenj föl, Debóra, serkenj föl! Kelj föl, és énekelj! Rajta, Bárák, támadj! Ejts foglyokat, Abínóam fia! Akkor a maradék nép lerohant a hegyről, hogy harcoljon az ellenséggel, az Örökkévaló népe rárontott az idegenek seregére. Jöttek Efraimból, akik Amálek helyére települtek, jöttek utánad, Benjámin, a testvéreiddel, jöttek Mákír nemzetségéből a kapitányok, Zebulon törzséből, kezükben pálcával a vezérek. Ide gyűltek Issakár fejedelmei, Debórához gyülekeztek, Bárákot követve mind támadásra indultak, a hegyről a völgybe lerohantak. De Rúben nemzetségei csak tanakodtak. Miért üldögéltek nyájaitok mellett? Nézitek, hogy terelik össze a pásztorok juhaikat? Rúben nemzetségei csak tanakodtak, nem mozdultak. Gileád népe is ott maradt a Jordánon túl, Dán fiai meg az idegenek hajóin szolgáltak, Ásér nemzetségei a tengerparton üldögéltek, öblök partján táboroztak. Csak Zebulon és Naftáli fiai harcoltak a dombokon halált megvetőn.
Bírák 5:1-18 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván: Hogy a vezérek vezettek Izráelben, Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat! Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! Én, én az Úrnak éneket mondok, Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének. Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről: Megrendült a föld, csepegett az ég, A föllegek is víztől áradának. A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt. Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek. Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, Mígnem én Debora felkelék, Felkelék Izráel anyjaként. Új isteneket ha választott a nép, Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt; De paizs, és dárda avagy láttatott-é A negyvenezereknél az Izráel között? Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat! Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szőnyegeken És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek! Az íjászok szavával a vízmerítők között, Ott beszéljék az Úrnak igazságát, Az ő faluihoz való igazságit Izráelben. Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe! Kelj fel, kelj fel Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia! Akkor lejött a hősök maradéka; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen. Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják. És Issakhár fejedelmei Deborával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követőivel. Csak a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások. Miért maradtál ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások! Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért időzik hajóinál? Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél. De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, És Nafthali, a mezőség magaslatain!
Bírák 5:1-18 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia: Feltámadt az életkedv Izráelben, önként fölkelt a nép, áldjátok hát az URat! Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az ÚRnak éneket mondok, zsoltárt zengek az ÚRnak, Izráel Istenének. Amikor Széírből kijöttél, URam, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is. Remegtek a hegyek az ÚR színe előtt, még a Sínai is, Izráel Istenének, az ÚRnak színe előtt. Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak. Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként. Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben. Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok az URat! Akik fehér szamarakon nyargaltok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, emlegessétek! Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel az ÚR igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így vonult a kapukhoz az ÚR népe. Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl Bárák, fogd foglyaidat, Abínóam fia! Így jött a dicső maradék, jött az ÚR népe a hősökkel hozzám: Az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulonból a vezéri pálcát hordók, Issakár vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Mért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán mért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél. De Zebulon halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain.
Bírák 5:1-18 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia: A fejedelmek Izráel élére álltak, és önként harcra kelt a nép: áldjátok hát az URat! Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az ÚRnak éneket mondok, zsoltárt zengek az ÚRnak, Izráel Istenének. Amikor Széírből kijöttél, URam, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is. Remegtek a hegyek az ÚR színe előtt, még a Sínai is, Izráel Istenének, az ÚRnak színe előtt. Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak. Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként. Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben. Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok az URat! Akik fehér szamarakon nyargalásztok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, fennen hirdessétek! Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel az ÚR igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így vonult a kapukhoz az ÚR népe. Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl, Bárák, fogd el foglyaidat, Abínóam fia! Így jött a dicső maradék, jött az ÚR népe a hősökkel hozzám: az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulonból a vezéri pálcát hordók, Issakár vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Miért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán miért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél. De Zebulon halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain.