A bírák könyve 5:1-18

Ezen a napon Debóra és Bárák ezt a győzelmi éneket énekelte: „Amikor Izráel harcosai hosszúra növesztették hajukat, mert egészen az Örökkévalónak szentelték magukat, dicsérjétek az Örökkévalót! Halljátok ezt királyok, figyeljetek rám, fejedelmek, mert az Örökkévalónak éneklek, az Örökkévalót dicsérem, Izráel Istenét! Mikor Széírből jöttél, Örökkévaló, mikor Edom földjén lépkedtél, még a föld is remegett, az ég is megindult, esőt hullatott. A hegyek reszkettek az Örökkévaló előtt, a Sínai-hegy is megremegett az Örökkévaló előtt, Izráel Istene előtt! Anát fia, Samgar idejében, Jáél napjaiban senki sem járt az utakon, a karavánok és utazók mind kerülő utakra tértek. Kihaltak a falvak Izráelben. Kihalt az élet a falvakból, amíg te nem jöttél, Debóra, amíg felkeltél, Izráel anyjaként vezettél! Mikor Isten új vezetőket választott, tüstént harc dúlt a kapuk előtt, de még egy dárda, vagy pajzs sem akadt Izráel negyvenezres seregében. Szívem azoké, akik vezetik Izráelt, akik a nép közül önként vállalták a harcot! Dicsérjétek az Örökkévalót! Emlegessétek újra meg újra az Örökkévaló nagy tetteit, akik felültök a nyeregtakaróra, s útra keltek szürke szamarakon, vagy az úton mentek! Mikor a nyájakat itatjátok a kútnál, halljátok az éneklők szavát, akik az Örökkévaló dicső tetteiről énekelnek, győzelmekről, amelyeket az izráeli falvak népe aratott, amikor az Örökkévaló népe a város kapuinál harcolt. Serkenj föl, Debóra, serkenj föl! Kelj föl, és énekelj! Rajta, Bárák, támadj! Ejts foglyokat, Abínóam fia! Akkor a maradék nép lerohant a hegyről, hogy harcoljon az ellenséggel, az Örökkévaló népe rárontott az idegenek seregére. Jöttek Efraimból, akik Amálek helyére települtek, jöttek utánad, Benjámin, a testvéreiddel, jöttek Mákír nemzetségéből a kapitányok, Zebulon törzséből, kezükben pálcával a vezérek. Ide gyűltek Issakár fejedelmei, Debórához gyülekeztek, Bárákot követve mind támadásra indultak, a hegyről a völgybe lerohantak. De Rúben nemzetségei csak tanakodtak. Miért üldögéltek nyájaitok mellett? Nézitek, hogy terelik össze a pásztorok juhaikat? Rúben nemzetségei csak tanakodtak, nem mozdultak. Gileád népe is ott maradt a Jordánon túl, Dán fiai meg az idegenek hajóin szolgáltak, Ásér nemzetségei a tengerparton üldögéltek, öblök partján táboroztak. Csak Zebulon és Naftáli fiai harcoltak a dombokon halált megvetőn.