Ámós 8:1-14
Ámós 8:1-14 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Íme, egy kosár érett gyümölcs! Ezt kérdezte tőlem: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: Egy kosár érett gyümölcsöt. Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Elérte a vég népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. Azon a napon jajgatássá válnak a templomi énekek – így szól az én Uram, az ÚR. Tömérdek hulla lesz mindenütt, csendben rakják le őket. Halljátok meg ezt ti, akik a szegények vesztét kívánjátok, és ki akarjátok pusztítani az ország nincstelenjeit! Mert így beszéltek: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk, és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk, kisebb vékával, nagyobb súlyokkal és hamis mérleggel csalva, hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen, a szegényeket egy pár saruért, és eladhassuk a hulladék gabonát? Megesküdött az ÚR Jákób büszkeségére: Sosem felejtem el, hogy miket műveltek! Ne rendüljön meg emiatt a föld, és ne gyászoljon minden lakója? Úgy megemelkedik, akár a Nílus, árad és apad, mint Egyiptom folyója. Azon a napon – így szól az én Uram, az ÚR – naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal. Ünnepeiteket gyászra változtatom, és dalaitokat siratóénekre. Minden derékra gyászruhát vetetek, minden fejet kopasszá teszek; olyan gyászba borítom őket, amilyet az egyszülöttért tartanak. Ilyen keserves nap lesz a végük. Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az ÚR –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják. Azon a napon elepednek a szomjúságtól a szép szüzek és az ifjak, akik Samária bálványára esküsznek, és így beszélnek: Dán Istenére mondom! – vagy: A beérsebai útra mondom! Elesnek, és nem kelnek fel többé!
Ámós 8:1-14 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Egy kosár érett gyümölcsöt láttam. Ezt kérdezte: „Ámósz, mit látsz?” „Egy kosár érett gyümölcsöt” — válaszoltam. Akkor így folytatta: „Megérett az ítéletre népem, nem kímélem meg a büntetéstől többé! Azon a napon a templomi ének helyett siratóének hallatszik — mondja Uram, az Örökkévaló —, temérdek hulla hever majd mindenütt, és szótlanul hordják halomba.” Halljátok meg ezt, ti kereskedők, akik letapossátok a szegényeket, és pusztítjátok a nyomorultakat! Akik azt mondjátok magatokban: „Bárcsak elmúlna már az Újhold ünnepe, hogy megint árulhatnánk a gabonát! Mikor lesz már vége a szombatnak, hogy eladhassuk a búzát? Kisebbítsük meg a mértéket, emeljük fel az árakat, hamisítsuk meg a mérleget, adjuk el a szemetes gabonát is! Vásároljunk adósrabszolgákat a szegények közül, vegyük meg a nincsteleneket, még ha csak egy pár saru árával tartoznak is!” Önmagára esküdött az Örökkévaló, Jákób Dicsősége: „Nem felejtem el soha e nép gonosztetteit! Hát ne rendüljön meg a föld miattuk? Bizony, mindannyian gyászolni fognak! Az egész ország beleremeg, emelkedik, majd lesüllyed, ahogy a Nílus árad és apad”. „Azon a napon lenyugtatom a napot délidőben — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, fényes nappal sötétségbe borítom az egész földet. Ünnepeiteket gyászolássá változtatom, énekeiteket pedig siratóénekké. Minden derékra zsákruhát kötök, mindegyikőtök fejét kopaszra nyírom, s olyan gyászba borítalak titeket, mint ahogy az egyszülött fiút siratják. Bizony, keserves lesz számotokra az a nap és keserű!” „Bizony, eljönnek a napok — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, mikor éhséget küldök a földre, de nem kenyérre éheznek majd! Szomjúságot bocsátok rájuk, de nem vízre szomjaznak! Az Örökkévaló szavát kívánják, igéjére éheznek és szomjaznak! Vándorolnak egyik tengertől a másikig, és északtól keletig, futnak, hogy keressék az Örökkévaló beszédét, de nem találják majd sehol!” „Azon a napon a szép fiatal leányok és az erős ifjak mind elepednek a szomjúság miatt! Mind elesnek, mivel Samária szégyenletes bálványaira esküdtek: »Dán istenére mondom!« és: »A beérsebai útra mondom!« Elesnek, bizony, és fel sem kelnek többé!”
Ámós 8:1-14 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs. És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé! Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé. Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására. Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?! Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?! Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket! Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója. És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal. Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja! Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg. Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt! A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!
Ámós 8:1-14 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Íme, egy kosár érett gyümölcs! Ezt kérdezte tőlem: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: Egy kosár érett gyümölcsöt. Ekkor azt mondta nekem az Úr: Elérte a vég népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. Azon a napon jajgatássá válnak a templomi énekek – így szól az én Uram, az Úr. Tömérdek hulla lesz mindenütt, csendben rakják le őket. Halljátok meg ezt ti, akik a szegények vesztét kívánjátok, és ki akarjátok pusztítani az ország nyomorultjait! Mert így beszéltek: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk, és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk, kisebb vékával, nagyobb súlyokkal, és hamis mérleggel csalva, hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen, a szegényeket egy pár saruért, és eladhassuk a hulladék gabonát? Megesküdött az Úr Jákób büszkeségére: Sohasem felejtem el tetteiket! Ne rendüljön meg emiatt a föld, és ne gyászoljon minden lakója? Úgy megemelkedik, akár a Nílus, árad és apad, mint Egyiptom folyója. Azon a napon – így szól az én Uram, az Úr – naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal. Ünnepeiteket gyászra változtatom, és dalaitokat siratóénekre. Minden derékra gyászruhát huzatok, minden fejet kopasszá teszek, olyan gyászba borítom őket, amilyent az egyszülöttért tartanak. Ilyen keserves nap lesz a végük. Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr –, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják. Azon a napon elepednek a szomjúságtól a szép szüzek és az ifjak, akik Samária bálványára esküsznek, és így beszélnek: Dán Istenére mondom! – vagy: A beérsebai útra mondom! Elesnek, és nem kelnek fel többé!