Zsoltárok 119:17-32

Bánj jól szolgáddal, hogy élhessek, és én megtartom igédet. Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed. Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat! Őrlődik lelkem, mert vágyódik döntéseid után mindenkor. Megdorgálod az átkozott kevélyeket, akik eltérnek parancsolataidtól. Fordítsd el rólam a gyalázatot és a megvetést, hiszen megfogadtam intelmeidet. Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim. Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel! Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre! Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon! Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel! Tarts engem távol a hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen törvényeddel! Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom. Ragaszkodom intelmeidhez, URam, ne engedj megszégyenülnöm! Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem.