Példabeszédek 26:17-28

Példabeszédek 26:17-28 RÚF

Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze. Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz, olyan az, aki becsapja felebarátját, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam! Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály. A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember pedig perpatvart szít. A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe. Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet. Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol. Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert csordultig van a szíve utálatossággal! El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben. Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza. A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.