Példabeszédek 26:17-28

Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze. Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz, olyan az, aki becsapja felebarátját, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam! Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály. A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember pedig perpatvart szít. A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe. Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet. Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol. Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert csordultig van a szíve utálatossággal! El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben. Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza. A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.