Példabeszédek 19:1-14

Példabeszédek 19:1-14 RÚF

Jobb a feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba. Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és aki nagyon siet, könnyen letér az útról. Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve. A vagyon sok barátot szerez, a nincstelentől a barátja is elválik. Nem marad büntetlen a hamis tanú, és nem menekül meg, aki hazugságot beszél. Sokan hízelegnek az előkelő embernek, és az ajándékozónak mindenki barátja. A szegényt a testvérei is mind gyűlölik, még inkább eltávolodnak tőle barátai; szavaival unszolja őket, de hiába. Aki értelmet szerez, önmagát szereti, aki megőrzi tudását, megtalálja a jót. Nem marad büntetlen a hamis tanú, és elpusztul, aki hazugságot beszél. Nem illik az ostobához a fényűzés, sem a szolgához az uralkodás a vezetőkön. Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket. Ha a király haragszik, olyan, mintha oroszlán morogna, de jóakarata olyan, mint a fűre hulló harmat. Apjának szerencsétlensége az ostoba fiú, és mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony. A ház és a vagyon apai örökség, de az ÚRtól van az okos feleség.