Akkor ezt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost. Bálák megtette, amit Bálám mondott. Azután Bálák és Bálám mindegyik oltáron bikát meg kost áldozott. Majd ezt mondta Bálám Báláknak: Állj oda az égőáldozatod mellé, én pedig elmegyek. Talán találkozhatom az ÚRral, és amit majd láttat velem, azt elmondom neked. És fölment egy kopár hegytetőre.
Isten találkozott Bálámmal, aki ezt mondta neki: Hét oltárt állítottam fel, és bikát meg kost áldoztam mindegyik oltáron. Az ÚR pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj. Amikor visszatért hozzá, ő még ott állt az égőáldozata mellett, Móáb valamennyi vezető emberével együtt. Bálám példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:
Arámból hozatott ide Bálák,
Kelet hegyeiről Móáb királya:
Jöjj, átkozd meg a kedvemért Jákóbot,
jöjj, és verd meg rontással Izráelt!
Megátkozhatom-e, akit az Isten meg nem átkoz?
Rontást hozhatok-e arra, akire az ÚR nem bocsátott rontást?
Jól látom őt a sziklacsúcsról,
szemlélem a halmokról.
E nép egyedül fog lakni,
nem számítja magát a nemzetek közé.
Ki számolhatja meg Jákóbot
– hiszen annyian vannak, mint a porszemek –
és Izráelnek csak a negyedét is?
Bár úgy halnék meg, mint az igazak,
és úgy érne véget az életem, akár az övék!
Bálák akkor ezt mondta Bálámnak: Mit tettél velem?! Elhoztalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig megáldottad őket! De ő azt felelte: Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire az ÚR indított.