Emlékezz, URam, mi történt velünk!
Tekints ránk,
és lásd meg gyalázatunkat!
Örökségünk bitorlókra szállt,
házunk idegenekre.
Apátlan árvák lettünk,
anyáink özvegyek.
Vizünket pénzért isszuk,
a saját fánkért is fizetni kell.
Nyakunkon vannak elnyomóink,
fáradozunk pihenés nélkül.
Egyiptomnak adtunk kezet,
meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk.
Atyáink, akik vétkeztek,
már nem élnek:
nekünk kell hordoznunk bűneik terhét.
Szolgák uralkodnak rajtunk,
nincs, aki kiragadjon kezükből.
Életünk kockáztatásával
hordjuk be élelmünket,
a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve.
Bőrünk tüzel, mint a kemence,
a kínzó éhségtől.
Meggyalázták az asszonyokat a Sionon,
a szüzeket Júda városaiban.
A vezéreket felakasztották,
a véneket sem becsülték.
Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk,
a gyermekek a fahordásban botladoznak.
Nincsenek már vének a kapuban,
nem muzsikálnak az ifjak.
Odavan szívünk vidámsága,
örömtánc helyett gyászolunk.
Leesett fejünkről a koszorú,
jaj nekünk, mert vétkeztünk!
Ezért lett beteg a szívünk,
emiatt lett homályos a szemünk,
mert pusztaság lett a Sion hegye,
rókák szaladgálnak rajta.
De te, URam,
trónodon ülsz örökké,
királyi széked megmarad
nemzedékről nemzedékre.
Miért feledkezel meg rólunk
ilyen sokáig,
miért hagysz el minket
oly hosszú időn át?
Téríts magadhoz, URam,
és mi megtérünk,
tedd újra olyanokká napjainkat,
mint régen voltak!
Vagy talán végképp
elvetettél minket,
annyira megharagudtál volna ránk?
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
