Jób 33:8-27

Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat: „Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm, Isten mégis talál bennem kivetnivalót, ellenségének tekint engem, béklyót tett a lábamra, szemmel tartja minden ösvényemet.” Erre azt felelem, hogy nincsen igazad, mert nagyobb az Isten a halandó embernél. Miért vádoltad azzal, hogy egyetlen szóra sem felel? Hiszen szól az Isten így is meg úgy is, de az emberek nem törődnek vele. Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeit pecsétjével hitelesíti. Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg őt a kevélységtől. Így akarja lelkét megóvni a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. Így fegyelmezi betegágyán fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával. Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét. Lesoványodik, húsa már alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak. Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz. Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetít feléje, és megmondja az embernek kötelességét, akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! Hadd duzzadjon teste az ifjúi erőtől, térjen vissza ismét fiatalsága! Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja a halandót igaznak. Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.