Ujjongj, meddő, aki nem szültél,
vígan ujjongj!
Örvendj, aki nem vajúdtál,
mert több fia lesz az elhagyottnak,
mint a férjes asszonynak!
– mondja az ÚR.
Tágas helyet keress a sátradnak,
feszítsd ki sátorlapjaidat,
ahogy csak lehet!
Húzd meg jól a köteleidet,
erősen verd le cövekeidet!
Mert jobbra is, balra is
terjeszkedni fogsz,
utódaid elfoglalják a népek birtokát,
és elpusztított városokat telepítenek be.
Ne félj, mert nem vallasz szégyent,
ne pironkodj, mert nem ér gyalázat!
Ifjúkorod szégyenét is elfelejted,
özvegységed gyalázatára
többé nem emlékezel.
Mert aki alkotott, az a férjed,
akinek Seregek URa a neve,
és aki megváltott, az Izráel Szentje,
akit az egész föld Istenének hívnak.
Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt,
megszólít téged az ÚR,
és mint ifjú menyasszonynak,
ha megvetett volt is, ezt mondja Istened:
Magadra hagytalak néhány pillanatra,
de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek.
Túláradó haragomban egy pillanatra
elrejtettem előled arcomat,
de örök hűséggel irgalmazok neked
– mondja megváltó URad.
Mert úgy teszek, mint Nóé idejében:
Ahogyan megesküdtem,
hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet,
úgy esküszöm meg most,
hogy nem haragszom rád,
és nem dorgállak meg többé.
Mert a hegyek megszűnhetnek,
és a halmok meginoghatnak,
de hozzád való hűségem nem szűnik meg,
és békességem szövetsége
nem inog meg
– mondja könyörülő URad.