Ézsaiás 3:1-26

Az Úr, a Seregek URa eltávolít Jeruzsálemből és Júdából mindenféle támaszt: minden támaszt, amit a kenyér nyújt, minden támaszt, amit a víz jelent, a zsoldost és a sorkatonát, a bírót és a prófétát, a jóst és a véneket, a hadnagyot és a főrendűt, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt. Ifjoncokat teszek vezéreikké, és sihederek uralkodnak rajtuk. Sanyargatja a nép között ember az embertársát, egyik ember a másikat. Rátámad az ifjú a vénre, a hitvány a tekintélyesre. Ha valaki így unszolja rokonsága egyik tagját: Neked még van ruhád, légy te a vezetőnk, légy úrrá ezen a felforduláson! – akkor az így fog válaszolni: Nem akarok sebkötöző lenni! Nincs a házamban se kenyér, se ruha, ne tegyetek engem a nép vezetőjévé! Bizony, elbukik Jeruzsálem, és elesik Júda, mert nyelvükkel és tetteikkel az ÚR ellen fordulnak, és dicsőségével szemben engedetlenek. Személyválogatásuk ellenük beszél, vétkeiket Sodoma módjára hirdetik, még csak nem is titkolják. Jaj nekik, mert maguknak okoznak bajt! Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét élvezhetik. Jaj a gonosznak! Rossz dolga lesz, mert saját tettei szerint bánnak el vele. Ó, népem! Gyermekek sanyargatnak, asszonyok uralkodnak rajtad! Ó, népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged! Előlép perelni az ÚR, készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött. Törvényt tart az ÚR népének vénei és vezérei fölött: Letaroltátok a szőlőt, szegényektől elrabolt holmi van házaitokban! Hogy meritek összezúzni népemet, összetörni a nincsteleneket?! – Az Úrnak, a Seregek URának szava ez. Ezt mondta az ÚR: Mivel Sion leányai büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva járnak, kényeskedve lépegetnek, és lábpereceikkel csilingelnek, ezért kopasszá teszi az Úr Sion leányainak a fejét, és fölnyíratja halántékukat az ÚR. Azon a napon eltávolítja ékszereiket az Úr: a lábpereceket, a napocskákat és holdacskákat, a függőket, karpereceket és fátylakat, a fejdíszeket, lábláncokat, díszes öveket, az illatszeres szelencéket és a talizmánokat, a gyűrűket és orrpereceket, a díszruhákat, köpenyeket, sálakat és tarsolyokat, a tükröket, az alsóruhákat, a turbánokat és a vállkendőket. Akkor majd a balzsamillat helyén bűz lesz, az öv helyén kötél, a fodorított haj helyén kopaszság, a díszköpeny helyén daróc, a szépség helyén pedig szégyenbélyeg. Embereid fegyvertől hullnak el, vitézeid a harcban. Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban, és kisemmizve ülnek a földön.