Fenyegető jövendölés Babilon ellen:
Ahogyan a szélviharok
törnek elő dél felől,
úgy közeledik a síkság felől,
a félelmetes földről.
Szörnyű látomásban
ez jutott tudtomra:
Csal a csaló, pusztít a pusztító!
Vonulj ellene, Élám,
ostromold, Média!
Minden sóhajtozásnak véget vetek.
Ezért görcsös fájdalom
fogja el derekamat,
olyan kínok gyötörnek,
mint a vajúdó nő kínjai;
megzavarodom attól, amit hallok,
megrémülök attól, amit látok.
Háborog a szívem,
reszketés fogott el.
Az eddig áhított alkonyat
rettenetes lett nekem.
Terítik az asztalt,
rendezik a szőnyegeket, folyik az eszem-iszom.
Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot!
Mert ezt mondta nekem az Úr:
Menj, állíts őrszemet;
amit lát, jelentse!
És ha harci kocsik menetét látná,
elébük két-két ló befogva,
szamarak menetét, tevék menetét,
erősen figyeljen, nagyon figyelmesen!
Az őrszem felordított, akár egy oroszlán:
Uram, őrhelyemen állok mindennap,
őrségen állok minden éjjel!
Jönnek már! Emberek menete,
harci kocsik, elébük két-két ló befogva!
Akkor megszólalt, és ezt mondta:
Elesett, elesett Babilon!
Minden istenszobra
a földön hever összetörve!
Ó, agyoncsépelt és megtiport népem!
Amit a Seregek URától,
Izráel Istenétől hallottam,
azt jelentettem nektek.
Fenyegető jövendölés Dúmá ellen:
Kiáltást hallok Széírből:
Őrálló, meddig tart még az éjszaka,
őrálló, meddig tart még az éjjel?
Közeleg a reggel, de még éjjel van
– felelt az őrálló.
Kérdezhettek, de inkább akkor,
ha majd visszajöttök.
Fenyegető jövendölés Arábia ellen:
Arábia bozótjaiban
töltsétek az éjszakát,
Dedán karavánjai!
Hozzatok vizet a szomjazónak,
Témá földjének lakói,
és adjatok kenyeret a menekülőknek!
Mert fegyver elől menekültek el,
kivont kard elől,
kifeszített íj elől
és súlyos harcból.
Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy esztendő múlva, amely lassan és keservesen telik, akár a napszámosoknak, vége lesz Kédár minden dicsőségének