Álnok módon keresik kegyét a királynak,
hízelkedéssel a vezéreknek.
Mindnyájan házasságtörők.
Olyanok, mint amikor a kemencét
befűti a pékmester,
de abbahagyja a tüzelést,
míg a megdagasztott tészta
meg nem kel.
Beteggé teszik
királyunkat ünnepnapján
tüzes borral a vezérek;
kezet nyújt a hangoskodóknak.
Közelébe férkőztek álnokul,
szívük olyan, akár a kemence:
egész éjjel parázslott a haragjuk,
de reggelre lángra kap,
és lobog, mint a tűz.
Mindnyájan izzanak, akár a kemence,
megemésztik bíráikat.
Királyaik mind elestek,
egyikük sem kiáltott hozzám.
Efraim a népek közé keveredett.
Olyan lett Efraim,
mint a meg nem fordított lángos.
Idegenek emésztik erejét,
de észre sem veszi.
Megőszült már, fehérlik a haja,
de ő nem veszi észre.
Izráel ellen saját gőgje tanúskodik,
mert nem tértek meg
Istenükhöz, az ÚRhoz,
és mindezek ellenére sem keresték.
Olyan lett Efraim,
mint az együgyű, esztelen galamb!
Egyiptomhoz kiáltanak,
Asszíriába járnak.
Akármerre induljanak,
kifeszítem hálómat eléjük.
Elfogom őket,
mint az égi madarakat,
megfogom őket,
amint hallom sereglésüket.