Mondjátok fivéreiteknek: „Népem!”
és nővéreiteknek: „Van irgalom!”
Pereljetek anyátokkal, pereljetek,
mert ő nem a feleségem,
és én sem vagyok a férje!
Tüntesse el arcáról a paráznaság jelét,
és melléről a házasságtörés jelét!
Különben levetkőztetem,
és olyan meztelenné teszem,
amilyen születésekor volt.
Olyanná teszem, amilyen a puszta,
olyanná változtatom,
amilyen a szikkadt föld,
és hagyom, hogy szomjan haljon.
Fiainak sem irgalmazok,
mert paráznaságból születtek.
Hiszen paráználkodott az anyjuk,
gyalázatos volt szülőjük,
mert ezt mondta:
Elmegyek a szeretőim után.
Ők adnak nekem kenyeret és vizet,
gyapjút és lent, olajat és italt.
Azért most elrekesztem
az útját tövissel,
kerítést húzok elé,
nem talál rá ösvényeire.
Futkos majd a szeretői után,
de nem éri el őket,
keresi őket, de nem találja.
Ezért azt mondja:
Visszamegyek első férjemhez,
mert jobb dolgom volt
akkor, mint most.
Nem ismerte fel, hogy én adtam neki
gabonát, mustot és olajat.
Ezüstöt is bőven adtam neki,
meg aranyat, amit ők Baalra költöttek.
Azért elveszem tőle
a gabonát aratás idején,
a mustot is szüret táján.
Letépem róla a gyapjút és a lent,
amely szemérmét takarja.
Most leleplezem csupasz testét
szeretői szeme láttára,
senki sem menti meg tőlem.
Megszüntetem minden örömét,
ünnepét, újholdját, szombatját
és minden ünnepnapját.
Elpusztítom szőlőjét és fügefáját,
amelyekről azt mondta:
Az én keresetem ez,
amelyet szeretőim adtak.
Hagyom, hogy elvaduljanak,
hadd pusztítsa a mezei vad.
Megbüntetem azokért a napokért,
amelyeken a Baaloknak tömjénezett,
gyűrűvel és nyaklánccal
ékesítette magát,
úgy ment a szeretői után,
engem pedig elfelejtett
– így szól az ÚR.
Azért most én csábítom őt:
elvezetem a pusztába,
és szívhez szólóan beszélek vele.
Azután visszaadom szőlőjét,
és az Ákór-völgyet
a reménység kapujává teszem.
Ott majd úgy válaszol nekem,
mint ifjúsága idején,
mint amikor kijött Egyiptomból.
Azon a napon férjednek fogsz hívni
– így szól az ÚR –,
és nem hívsz többé a Baalodnak.