A folyamok ellen
lobbantál haragra, URam?
A folyamokra haragszol,
vagy a tengerre vagy dühös?
Azért jössz vágtató lovakkal,
győzelmet hozó harci kocsikkal?
Íjad harcra kész,
tegzed nyilakkal tele. (Szela.)
Folyóknak hasítasz medret a földbe.
Ha meglátnak téged a hegyek,
remegni kezdenek,
mindent elborít az áradat,
morajlik a mélység vize,
magasra emelkednek partjai.
A nap és a hold lakóhelyén marad,
amikor nyilaid villogva cikáznak,
és dárdád ragyogva villámlik.
Felindulásodban taposod a földet,
haragodban csépeled a népeket.
Kivonulsz néped szabadítására,
fölkented szabadítására.
Szétzúzod a bűnös házának tetejét,
föltárod alapját, egészen a szikláig. (Szela.)
Nyilaiddal átlőtted
harcosainak vezérét,
pedig már rám törtek,
hogy megfutamítsanak;
ujjongtak, hogy fölfalhatják
rejtekhelyén a szegényt.
Átgázoltál lovaiddal a tengeren,
a nagy vizek habjain.
Hallottam, és reszketett a szívem,
hangjától megremegtek ajkaim;
fájdalom járja át csontjaimat,
reszkető léptekkel járok.
Bárcsak nyugtom lenne
a nyomorúság napján,
amely eljön a bennünket fosztogató népre!
Mert a fügefák nem fognak virágozni,
a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs.
Hiányozni fog az olajfák termése,
a kertek sem teremnek ennivalót.
Kivész a juh az akolból,
és nem lesz marha az istállókban.
De én vigadozni fogok az ÚR előtt,
víg örömre indít szabadító Istenem.
Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt;
olyanná teszi lábamat,
mint a szarvasokét,
és magaslatokon enged járni engem.