A folyamok ellen
lobbant haragra az Úr?
A folyamokra haragszol,
vagy a tengerre vagy dühös?
Azért jössz vágtató lovakkal,
győzelmet hozó harci kocsikkal?
Íjad harcra kész,
tegzed nyilakkal tele. (Szela.)
Folyóknak hasítasz medret a földbe.
Ha meglátnak téged a hegyek,
remegni kezdenek,
feltör a vízáradat,
morajlik a mély tenger,
magasra emelkednek partjai.
A nap és a hold lakóhelyén marad,
amikor nyilaid villogva cikáznak,
és dárdád ragyogva villámlik.
Felindulásodban taposod a földet,
haragodban csépeled a népeket.
Kivonulsz néped szabadítására,
fölkented szabadítására.
Szétzúzod a bűnös házának tetejét,
alapját föltárod a sziklatalajig. (Szela.)
Nyilaiddal átlőtted
harcosainak vezérét,
pedig már rám törtek,
hogy megfutamítsanak;
ujjongtak, hogy megemésztik
rejtekhelyén a szegényt.
A tengeren jártál lovaiddal,
a nagy vizek habjain.
Hallottam, és reszketett a szívem,
hangjától megremegtek ajkaim.
Fájdalom járja át csontjaimat,
reszkető léptekkel járok.
Bárcsak nyugtom lenne
a nyomorúság napján,
amely eljön a bennünket fosztogató népre!
Mert a fügefák nem fognak virágozni,
a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs.
Hiányozni fog az olajfák termése,
a kertek sem teremnek ennivalót.
Kivész a juh az akolból,
és nem lesz marha az istállókban.
De én vigadozni fogok az Úr előtt,
örvendezek szabadító Istenem előtt.
Az Úr, az én Uram ad nekem erőt,
olyanná teszi lábamat,
mint a szarvasokét,
és magaslatokon enged járni engem.