Ezékiel 21
21
Ítéletes prófécia Jeruzsálem ellen
1Így szólt hozzám az Úr igéje: 2Emberfia, fordulj Témán irányába, mondj szózatot dél felé, és prófétálj a Délvidék erdeje ellen! 3Ezt mondd a Délvidék erdejének: Hallgasd meg az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr: Íme, én tüzet gyújtok benned, és az megemészt benned minden zöldellő fát és minden kiszáradt fát. Nem alszik el a lobogó láng, és megperzselődik benne minden arc déltől északig. 4És látni fogja minden ember, hogy én, az Úr, gyújtottam fel, nem is fog elaludni! 5Én azonban ezt mondtam: Ó, Uram, Uram! Ők azt mondják rólam: Ez már megint példázatokban beszél!
6Ezért így szólt hozzám az Úr igéje: 7Emberfia, fordulj Jeruzsálem felé, mondj szózatot a szentélyek felé, és prófétálj Izráel földje ellen! 8Mondd Izráel földjéről: Így szól az Úr: Íme, én rád támadok, kihúzom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled bűnöst és igazat. 9Mivel ki akarok irtani belőled bűnöst és igazat, azért jön ki kardom a hüvelyéből minden ember ellen déltől északig. 10Akkor majd megtudja minden ember, hogy én, az Úr, húztam ki a kardomat hüvelyéből: nem is tér az oda vissza!
11Te meg, emberfia, sóhajtozz! Meggörnyedt derékkal, keservesen sóhajtozz a szemük láttára! 12Ha majd megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, így felelj: Egy hír miatt, amely ha ideér, megdermed minden szív, ellankad minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz. Íme, eljön és beteljesül! – így szól az én Uram, az Úr.
Isten kivont kardja Izráelre támad
13Így szólt hozzám az Úr igéje: 14Emberfia, prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram...! Ezt mondd:
Kard, kard! Ki van köszörülve,
ki is van fényesítve!
15Ki van köszörülve,
hogy vadul mészároljon,
ki van fényesítve,
hogy villámokat szórjon.
Örüljünk-e annak, hogy
fiamnak királyi pálcája van,
mikor minden fa megveti?
16Odaadta azt,
hogy kifényesítve kézbe fogják.
Kiköszörült, kifényesített kard ez,
arra való, hogy gyilkos kézbe adják.
17Kiálts és jajgass, emberfia,
mert ez történik népemmel,
Izráel minden főrangú emberével:
kardélre hányják őket
népemmel együtt.
Azért fájdalmadban verd a melledet!
18Mert megvolt a próbatétel,
de mit érünk vele?
Ha van is még királyi pálca,
elvetik azt, nem marad meg!
– így szól az én Uram, az Úr.
19Te azért, emberfia, prófétálj!
Csapd össze a tenyeredet!
Kétszeres, sőt háromszoros
erejű lesz a kard:
halálos sebeket osztó kard ez,
nagy öldöklésnek a kardja,
amely ott jár közöttük.
20Azért, hogy kétségbeessék a szív,
és sokan elessenek,
minden városkapu ellen
öldöklő kardot küldtem.
Arra készült,
hogy villámokat szórjon,
ki van fényesítve,
hogy öldököljön.
21Vágj élesen jobb felé,
fordulj, és vágj bal felé,
amerre csak az éledet fordítják!
22Akkor én is összecsapom a tenyeremet,
és lecsillapodik lángoló haragom!
Én, az Úr, megmondtam!
Jelképes prófécia a babiloniak támadásáról
23Így szólt hozzám az Úr igéje: 24Te, emberfia, rajzolj magad elé két utat, amelyen feljön Babilónia királyának kardja: egy országból induljon ki mindkettő! Azután faragj útjelzőt; a város felé vezető út elágazásához faragd! 25Rajzolj utat, amelyen eljön a kard az ammóni Rabbá ellen meg Júda és az erődített Jeruzsálem ellen! 26Mert odaáll Babilónia királya a válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat. 27A jóslat jobb felé mutat, Jeruzsálem felé. Faltörő kosokat helyez el, gyilkos parancsra nyitja száját, harsány harci kiáltást hallat, faltörő kosokat helyez el a kapukkal szemben, sáncot emel, és ostromgépeket épít. 28De ezt ők üres jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. De az Úr majd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket.
29Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel bűnötöket nem tudjátok feledtetni, hisz lelepleződik hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek csupa vétek: mivel nem tudjátok ezt feledtetni, kézre kerítenek titeket!
30Neked pedig, te gyalázatos bűnös, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején, 31ezt mondja az én Uram, az Úr: Félre a süveggel, le a koronával! Nem marad úgy semmi, ahogyan most van! Legyen a magas alacsony, és legyen az alacsony magas! 32Rommá, rommá, rommá teszem a várost, amilyen még nem volt – míg el nem jön az, akié az ítélet, mert végül majd neki adom!
Ítélethirdetés az ammóniak ellen
33Te, emberfia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja az én Uram, az Úr az ammóniakról és gyalázkodásukról...! Ezt mondd: Kard, kard! – amely ki van húzva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen, és villámokat szórjon! 34Mivel téged hiábavaló látomásokkal és hazug jóslatokkal ámítanak, hogy odatesznek téged a gyalázatos bűnösök nyakára, akiknek eljön a napja az utolsó bűntett idején: 35térjen vissza a kard a hüvelyébe! Teremtésed helyén, származásod földjén ítélkezem fölötted! 36Kiárasztom rád bosszús haragomat, viharként török rád haragom tüzével; vad indulatú emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak. 37A tűz martaléka leszel, véredet fölissza a föld, nem is fognak rád emlékezni! – Én, az Úr, megmondtam!
Jelenleg kiválasztva:
Ezékiel 21: RÚF
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014