Szekereit, hadát
a fáraónak tengerbe vetette,
válogatott, legjobb harcosai
belevesztek a Vörös-tengerbe.
Elborította őket a mélység,
kőként szálltak a mélybe.
Jobbod, URam, dicső az erőtől,
jobbod, URam, szétzúzza az ellenséget.
Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat.
Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz.
Haragod szelétől föltornyosultak a vizek,
gátként megálltak a futó habok.
Megmerevedett a mélység a tenger szívében.
Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség.
– Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk.
Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket.
Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger.
Mint ólom merültek el a hatalmas vízben.
Kicsoda olyan az istenek között,
mint te, URam?
Kicsoda olyan felséges szentségében,
félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te?
Kinyújtottad jobbodat,
és elnyelte őket a föld.
Hűségesen terelgeted
e megváltott népet,
erőddel vezeted őt szent hajlékodba.
Hallják a népek, s beleremegnek,
fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.
Megrémülnek majd Edóm fejedelmei,
Móáb hatalmasait rettegés fogja el,
kétségbeesik Kánaán minden lakosa.
Rettentő félelem szakad rájuk,
hatalmas karodtól néma kővé válnak,
míg átvonul a néped, URam,
míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál.
Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén,
melyet lakóhelyednek készítettél, URam,
a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá.
Az ÚR uralkodik örökkön-örökké!
Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, az ÚR visszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén.
Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva. Mirjám így énekelt előttük:
Énekeljetek az ÚRnak, mert igen felséges,
lovat lovasával a tengerbe vetett!
Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet. Megérkeztek Márába, de a márái vizet nem tudták meginni, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának. Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk? Ő pedig az ÚRhoz kiáltott segítségért, és az ÚR mutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz.
Ott adott az ÚR rendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket. Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek lát, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az ÚR vagyok a te gyógyítód.