Dániel 4:1-14

Dániel 4:1-14 RÚF

Én, Nebukadneccar, békében éltem házamban, boldog voltam palotámban. De egyszer olyan álmot láttam, amely megrettentett; megrémítettek azok az álomképek, amelyeket fekhelyemen láttam. Megparancsoltam azért, hogy vezessék elém a babiloni bölcseket mind, és azok magyarázzák meg nekem az álmot. Amikor eljöttek a mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a jövendőmondók, elmondtam nekik az álmomat, de ők nem tudták nekem megmagyarázni. Végül megjelent előttem Dániel, akinek a neve az én istenem neve után Baltazár, akiben szent, isteni lélek van, és elmondtam neki az álmomat: Baltazár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni. Magyarázd meg azt a látomást, amelyet álmomban láttam! A látomás, amelyet fekvőhelyemen láttam, ez volt: Láttam egy fát a föld közepén; nagyon magas volt. A fa csak nőtt és erősödött; olyan magas lett, hogy az égig ért, és még a föld széléről is látni lehetett. Szép lombja volt és sok gyümölcse, táplálékot nyújtott mindenkinek. Alatta mezei vadak tanyáztak, ágain égi madarak fészkeltek, róla táplálkozott minden élőlény. Majd láttam fekhelyemen a látomásban, amint egy szent angyal leszáll a mennyből. Hangos szóval így kiáltott: Vágjátok ki ezt a fát, és vagdaljátok le ágait, tépjétek le leveleit, és szórjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek alóla a vadak, és ágairól a madarak! De a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között! Hadd áztassa az ég harmatja, és egye a föld füvét, mint az állatok! Boruljon el emberi elméje, állati értelem maradjon csak benne, hét időszak teljék el így fölötte! Az angyalok hozták ezt a rendelkezést, a szentek végzése ez a parancsolat. Hadd tudják meg az élők, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorból is trónra emelhet valakit.