Halljátok meg ezt az igét,
ti, básáni tehenek Samária hegyén,
akik sanyargatjátok a nincsteleneket,
és bántalmazzátok a szegényeket,
akik ezt mondjátok uraitoknak:
Hozzatok még, hadd igyunk!
Megesküdött szentségére
az én Uram, az ÚR,
hogy eljön rátok az az idő,
amikor szigonnyal visznek el benneteket,
maradékotokat pedig halászhorgokkal.
A leomlott falon át
mentek ki egymás után,
és a Hermón felé hajtanak benneteket
– így szól az ÚR.
Jöjjetek csak Bételbe, és vétkezzetek,
Gilgálban vétkezzetek még többet!
Hozzátok reggelenként áldozataitokat,
harmadnapra tizedeiteket!
Égessetek kovásszal készült hálaáldozatot,
kiáltsátok, híreszteljétek,
hogy önkéntes áldozatot hoztok,
mert így szeretitek, Izráel fiai!
– így szól az én Uram, az ÚR.
Én meg azt tettem veletek,
hogy nem volt harapnivaló városaitokban,
kenyérhiány volt
minden helységetekben,
mégsem tértetek meg hozzám!
– így szól az ÚR.
Én az esőt is megvontam tőletek
három hónappal az aratás előtt:
az egyik városra adtam esőt,
a másik városra nem adtam esőt.
Az egyik föld kapott esőt,
a másik föld nem kapott esőt,
és kiszáradt.
Két-három városból támolyogtak
egy városba, hogy vizet ihassanak,
de nem jutott nekik elég,
mégsem tértetek meg hozzám
– így szól az ÚR.
Megvertelek benneteket
aszállyal és gabonarozsdával,
kertjeiteknek és szőlőiteknek,
fügefáitoknak és olajfáitoknak
nagy részét leette a sáska,
mégsem tértetek meg hozzám
– így szól az ÚR.
Dögvészt küldtem rátok,
olyat, mint Egyiptomra.
Ifjaitokat fegyverrel öltem meg,
lovaitok zsákmányul estek.
Táborotok bűze orrotokba szállt,
mégsem tértetek meg hozzám
– így szól az ÚR.
Olyan pusztulást hoztam rátok,
mint amikor Sodomát és Gomorát
elpusztította Isten.
Olyanok lettetek,
mint a tűzből kiragadott
üszkös fadarab,
mégsem tértetek meg hozzám
– így szól az ÚR.