Zsoltárok 69:19-36

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá. Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket. Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg. Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak. Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg. Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.