Zsoltárok 138:1-7

Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt. Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet. Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt. Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit, És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége! Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri. Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.