Zsoltárok 119:17-40

Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt. Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól. Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat! Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik. A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim. Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint. Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre! Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról! Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint! A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem! Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem. Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet! Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig. Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből. Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban. Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre. Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet. Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged. Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid. Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.