Zsoltárok 119:17-40

Bánj jól szolgáddal, hogy élhessek, és én megtartom igédet. Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed. Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat! Őrlődik lelkem, mert vágyódik döntéseid után mindenkor. Megdorgálod az átkozott kevélyeket, akik eltérnek parancsolataidtól. Fordítsd el rólam a gyalázatot és a megvetést, hiszen megfogadtam intelmeidet. Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim. Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel! Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre! Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon! Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel! Tarts engem távol a hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen törvényeddel! Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom. Ragaszkodom intelmeidhez, URam, ne engedj megszégyenülnöm! Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem. Taníts, URam, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig! Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel. Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm. Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre! Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem! Teljesítsd be szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál! Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, mert jók a te döntéseid! Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra.