Példabeszédek 6:1-19

Példabeszédek 6:1-19 HUNK

Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért: Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel. Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat. Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek, Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből. Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét. Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú! Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár, A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád. Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít. Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása. E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének: A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!