Példabeszédek 19:1-14

Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond. A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik. Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve. A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik. A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul. Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé. A szegényt minden atyjafia gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek. A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer. A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész. Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken. Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket. Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja. Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése. A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.