Példabeszédek 13:1-12

A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád. A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel. A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak. Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik. A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít. Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst. Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van. Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést. Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik. Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van. A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt. A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.

Ingyenes olvasótervek és áhítatok a következő témában: Példabeszédek 13:1-12