Dániel 10
10
Új kijelentés mennyei jelenés által
1Czírusnak, #Ezsdr. 1,1–11. Ésa. 44,28. 45,1.4. Persia királyának harmadik esztendejében egy ige jelenteték Dánielnek, a #rész1,7. ki Baltazárnak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást. 2Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig. 3Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét. 4És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy #1 Móz. 2,14. folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék. 5És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka #Ezék. 40,3. Jel. 1,13. ufázi aranynyal övezve. 6És teste olyan mint a társiskő, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása. 7És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, #Csel. 9,3.7. nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek. 8És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orczám eltorzula, és #rész7,18. oda lőn minden erőm. 9És hallám az ő beszédének szavát; és mikor hallám az ő beszédének szavát, én ájultan #rész 8,28. orczámra esém, és pedig orczámmal a földre. 10És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre; 11És monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, a melyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve. 12És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és #vers 3.4. sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem. 13De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé #vers 21. Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál; 14Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az #rész9,24–27. utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól. 15És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orczámmal a földre esém és megnémulék. 16És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám #vers 15. a számat és szólék és mondám annak, a ki előttem #vers 5.11. álla: Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nincsen. 17És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélekzet sem marada bennem. 18És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerősíte engem. 19És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős és bizony erős! És mikor szóla velem, megerősödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerősítél engemet. 20És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek #vers 13. a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, #rész8,21. ímé Görögország fejedelme jő elő! 21De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak #vers 13. Mihály a ti fejedelmetek.
Jelenleg kiválasztva:
Dániel 10: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain