PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 12:3-16

A nekem adott kegyelmen át azt mondom tehát mindenkinek, aki köztetek van, hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta. Mint ahogy tudniillik egy testben sok tagunk van, a sok tagnak pedig nem ugyanaz a tennivalója, úgy a Krisztusban is sokan egy testet képezünk, de egyenként a többinek vagyunk a tagjai. Mivel pedig a kegyelemajándékok aszerint, hogy mire kaptunk kegyelmet, különbözők, mindenki a maga kegyelemajándékát forgassa: aki prófétálást kapott, használja azt, ahogy a hit mértéke engedi, aki szolgálat ajándékát kapta, forgolódjék a szolgálatban, a tanító a tanításban, bátorító a bátorításban, az adakozó egyszerűségben, az elöljáró serénységgel, a könyörülő vidámsággal. A szeretetet képmutatás nélkül gyakoroljuk, utálattal forduljunk el a rossztól, ragaszkodjunk a jóhoz. Ha a testvérek kedvelését kaptuk ajándékul, egymás iránt gyöngédek legyünk, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a serénykedésben nem késlekedők, szellem által buzgók az Úrnak rabszolgáiként, reménységben örvendezők, a szorongattatásban állhatatosak, az imádkozásban kitartók, a szentek szükségleteire vagyonukat közlők, vendégszeretetre alkalmat keresők. Áldjátok az üldözőket, áldjátok, ne átkozzátok, az örvendezőkkel együtt örüljetek, a sírókkal együtt sírjatok, egy célra, egymás javára törekedjetek. Ne a magas dolgokon jártassátok eszeteket, hanem az alacsonyan levőkkel tartsatok együtt. Ne legyetek önmagatok előtt eszesek