AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 10:11-21

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért. Aki béres és nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, – amikor észreveszi, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas meg elragadja és szétszórja őket, az ilyen ugyanis béres és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet, s az enyéim ismernek engem, mint ahogy az Atya is ismer engem és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom oda a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, melyek nem ebből a karámból valók. Azokat is elő kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra úgy, hogy egy nyáj lesz majd és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert lelkemet adom oda, hogy újra felvegyem. Senki nem vette el azt tőlem, magam vetem azt el magamtól. Felhatalmazást kaptam arra, hogy elvessem azt, és felhatalmazást kaptam, hogy újra magamhoz vegyem azt. Atyámnál kaptam ilyen parancsolatot.” Hasadás támadt a zsidók közt e beszédek miatt. Közülük sokan ezt mondották: „Ördögi szellem van benne, nincs eszénél: Mit hallgattok rá?” „Ezek nem ördöngösnek beszédei, – mondották mások. – Ördögi szellemnek lehet-e hatalma arra, hogy vakok szemét megnyissa?”