PÁL LEVE LEVELE AZ EFÉZUSIAKHOZ 4:1-24

Arra buzdítalak titeket az Úrban én, a fogoly, hogy ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívtak titeket, méltóan járjatok, mindenben alázatosságot, szelídséget és hosszútűrést tanúsítsatok, egymást szeretettel elviseljétek és abban serénykedjetek, hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek. Hogy legyen egy test és egy Szellem, miként elhivatásotoknak is egy reménységével hívtak el titeket, legyen egy Úr, egy hit, egy bemerítés, egy Istene és Atyja mindeneknek, s aki mindeneken uralkodik, mindeneket áthat, és mindenekben bent lakik. A Krisztus ajándékának mértékében minden egyesünk kapott kegyelmet, ezért mondja: „Felhágott a magasságba és foglyokat vitt fogságba, megajándékozta az embereket.” Az hogy felment, mi egyebet jelent, mint hogy le is szállt a föld alsóbb részeibe, aki leszállt, ugyanaz, mint aki fel is ment, fölébe minden egeknek, hogy a mindenséget betöltse. Ő volt az is, aki némelyeket apostolokul rendelt, némelyeket prófétákul, némelyeket örömhirdetőkül, némelyeket pásztorokul és tanítókul a szentek helyreigazítására, kiszolgálás munkájára, a Krisztus testének építésére, míg csak mind el nem jutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, míg férfiasságunk bevégzetté nem lesz, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk, hogy ne legyünk tovább kiskorúak, kiket hullámok sodornak el, s a tanítás akármi szele találomra ide-oda hajt, úgy ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják, ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba, kiből kiindulva az ízek összeillesztésével, a kölcsönös szolgáltatás mindenféle kapcsán át összekötöződve, amin minden egyes tag saját mértékében munkálkodik, végzi a test a test növekedését szeretetben saját felépítésére. Azt mondom tehát, és emellett tanúként lépek fel az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, amint a nemzetek járnak, hiábavalóvá lett értelemmel, elsötétült gondolatokkal, s minthogy a bennük levő értelmetlenség szívüket megkövesítette, az isteni élettől elidegenültek, kik elfásultan és tehetetlenül magukat kicsapongásnak adták oda mindenféle tisztátalan tevékenységre. Ti nem így ismertétek meg a Krisztust, ha ugyan hallottatok róla, és úgy kaptatok tanítást őbenne, amint az a Jézusban megvalósult igazságnak megfelel, hogy levessétek az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik, de értelmetek szelleme által megújuljatok, és felöltsétek azt az új embert, mely Isten útján igazságosságban és igaz jámborságban teremtetett.